Mi mindenre elég két szék és egy asztal? Naplóírásra, családi kávézások lebonyolítására vagy éppen a nagymama kedvenc relikviájának, a gázpalacknak tárolására. Bár nagyjából ennyi díszlettel játszadozott az Ádám família életének momentumaiból csippentve az ArtStab Lábjegyzet Színháza a Pinceszínházban, mégsem volt felháborítóan üres a színtér.
Az sem volt zavarba ejtõ, hogy a nézõktõl alig két méterre elevenedett meg az amerikai Addam's family címû filmsorozat magyar adaptációja, mert, aki rajong a morbid humorért, az elfeledve mindent, ami addig történt vele, új élet után kutatva, bármelyik jelenet során szívesen belevetné magát a történet fizikai valójába.
A történet szerint ÁdáMake egy elvont, állandóan fekete ruhát viselõ, hófehér arcú, elsõ látásra ijesztõ küllemû család, azonban ha ráfókuszálunk a hétköznapjaikra, rájöhetünk, hogy ugyanolyan apa-lánya, anya-anyósa, húga-bátyja típusú konfliktusok övezik a szellemkastély lakóit, mint, ami bármely más „normális" família esetében megtörténhetnek. Bár a színészgárda majdnem minden tagjának játéka rutinos, természetes és könnyed volt, külön kiemelném: a rendkívüli arcmimikákat reprezentáló Földi Ádámot, aki Ádám Gobertet, vagyis a családfõt jelenítette meg; a Szerdát alakító Tóth Szilviát, akinek talán korából adódóan is hitelesen sikerült bemutatnia egy tinédzserlány érzelmi kavalkádjait, illetve, bár a „Lööörcs" szón kívül más szöveggel nem kellett bajlódnia, de a komornyik „bõrébe bújó" Alpár Viktor is remekül megformálta, az emberdarabokból összevarrt, jószívû házmestert. Azonban a család rosszcsont fiát, Puklit alakító Varga Ádám torokból generált, ordító monológjai a játéka ellen viaskodtak, néha egészen súrolták a legfelsõ hallásküszöböt.
Némely jelenet nagyon rövidre sikeredett, sokszor Barátok közt-re hajazó sebességgel váltották egymást a cselekmények, mégis összességében beteljesedett a darab, bár azoknak, akik ismerték a történet eredeti forrását, nem hordozott nagy léptékû mondanivalót, de annál több nevetést és töretlen perceket. Így olyan gyorsan elröppent a másfél óra, hogy legszívesebben másnap folytattam volna a végérõl, ugyanezzel a társulattal, ugyanilyen lelkesedéssel.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!