Ugyanazt jelenti, mint a fábĂłl vaskarika. A Brezsnyev vicc jut eszembe, amikor belemártva a macska hátsĂłját a mustárba, szegĂ©ny pára vinnyogva nyalogatni kezdi azt, Ă©s a fõtitkár megállapĂtja: „Ăgy kell ezt kĂ©rem, csakis önkĂ©nt Ă©s dalolva". SzĂłval valami ilyesmire gondolhatok, amikor olvasom, kötelezõvĂ© lett kormányfelkĂ©rĂ©s alapján, a hatalmi ágak egyetĂ©rtĂ©se.
Megértem én, hogy kétmillió szavazó megszerzése nagydolog, ámbár korántsem végérvényes jelenség. Ezt ünnepelni kell, és óvni, hogy kitartson õszig, az önkormányzati választásokig. És az akkori nyerés után lehet majd bedurvulni igazán, az önkormányzatok, az oktatás, az egészségügy frontján.
És miĂ©rt Ă©ppen most kötelezõ önkĂ©nt? Akik nem Ă©rtenĂ©k mĂ©g, kommunikáciĂłs háborĂş van, abban folytonosan Ăşj Ă©s Ăşjabb hadmĂ»veletekkel. Ha komolyan is gondolták valakik, hogy jĂł lenne egy magyar „FĂĽggetlensĂ©gi nyilatkozat", amelyre századokon át majd hivatkozhat az utĂłkor, akkor jelentem, tĂ©vedĂ©s áldozatai e stratĂ©gák. A magyar törtĂ©netĂrásban sohasem dĂvott a kontinuitás. ĂŤgy van ez most is. És Ăgy lesz a jövõben is. Csak a cezĂşrák voltak az állandĂłak, az elkerĂĽlhetetlenek. Aki pedig azt hiszi, hogy most egy nyilatkozat hatására, majd a törtĂ©nelemi folytonossági szemlĂ©let fog diadalmaskodni, mert a nĂ©pre bármit rákĂ©nyszerĂthet a hatalom, csak tudnia kell a mĂłdját; hát Ăłriásit tĂ©ved. És tĂ©vedĂ©se folytán nevetsĂ©gessĂ© válik, ha akarja, ha nem. Nem, nem az istenadta nĂ©p elõtt. Azok elõtt, akik valamivel többet tudnak az átlagnál, mert olvasottabbak, tájĂ©kozottabbak, tudnak kĂĽlföldiĂĽl, sõt beszĂ©lnek is olyanokkal.
De vissza csak! És elmondani a lehetségeset: elterelõ kommunikációs hadmûvelet zajlik. Ezért éppen most. És mi a tárgya e hadmûveletnek? A negyedéves és féléves statisztikai adatok nyilvánossága. A negyedéves adatok, amelyekért még nem az új kormány visel felelõsséget, és a nem hivatalos félévi adatok, amelyért már (ilyen az élet) azoké a felelõsség, akik április, május, június óta bekerültek a hatalomba. S mivel az elsõ negyedév adatai jobbak a másodiknál, hát a közvéleménynek e napokban nem ezekkel a jelentésekkel kellene foglalkoznia. Még a végén megértené, mirõl is van szó? Mi is a valóság?
E figyelemelterelésre most rájátszik a demokratikus ellenzék is. Lehet, persze nem úgy van az, ahogyan itt mondjuk. És tényleg az ellenzéknek van igaza, végre fogást lehetett találni a kormánypárton, hát ki is kell használni maximálisan.
A devizahiteleseket persze legkevĂ©sbĂ© sem Ă©rdekli ez a cĂ©cĂł, mikĂ©nt a gazdasági szereplõket sem, akik majd megszĂvják a cuclit a banki adĂł miatt, kĂĽlönösen pedig a munkanĂ©lkĂĽlieket, akiknek a kenyĂ©r valĂłszĂnĂ»leg többet jelentene a cirkusznál. KenyĂ©rre pedig csökkenõk a kilátások.
A hátsónk, ha nem vettük volna észre, beleért a mustárba, tehát már vinnyogunk, ami - mint tudjuk - azt jelenti: önként és dalolva fogadjuk azt, ami kötelezõvé van/lesz téve.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!