Nekem, mondhatom, tele van a hócipõm (finoman fogalmazva) azzal, hogy fizetem a biztosítást az öngondoskodás keretében, és az adót a közteherviselési kötelezettségek teljesítéséért, és jönnek, akiket állítólag a nép hatalmaz fel arra, hogy döntsenek össznépi adakozási ügyekben, és osztogatják a nehezen megkeresett adóforintjaimat olyanoknak, akiknek eszükben soha meg nem fordult, hogy saját házukat, lakásukat biztosítaniuk kellene, legalábbis katasztrófák esetére.
A biztosítók azért vannak, hogy anyagi segítséget adjanak a biztosítottaknak, a biztosítási díj fejében, ha a szerzõdésben rögzített kockázati eset bekövetkezik, márpedig az árvíz ilyen kockázat, a gázrobbanás ilyen kockázat.
Kikérem magamnak, hogy nehezen megkeresett adóforintjaimból - miközben önmagamról biztosítás által gondoskodom - olyanoknak fizessenek kárpótlást, akiknek nem volt biztosításuk, mert azt gondolták, meg lehet úszni (a víz vagy a robbanás okozta károkat) biztosítás nélkül. Mert jön az önkormányzat (az én helyi adómból és az államnak fizetett adómból), vagy jön az állam (ugyanabból az általam és az adófizetõi elkötelezettjeink) által teljesített adókból, hogy gálásan kiossza a közpénzeket azoknak, akik gátlás nélkül tartják a markukat a közösségnél, ha bajba jutottak, és meg sem fordul soha a fejükben, hogy lehetne ez másként is.
Természetesen utálom azt is, hogy az önkormányzatnak, vagy az államnak eszébe sem jut soha, hogy azoknak, akik nem képesek (önmaguk helyett) a biztosítási díjat kifizetni, nem fizetik meg azt, amely persze jóval olcsóbb lenne mindannyiunknak, mint a nem várt károk esetén a kártérítés kifizetésének összege.
Szóval, amikor a nyíregyházi polgármester bejelentette, hogy a gázrobbanás után kifizeti a helyreállítás költségeit, engem - a fentiek miatt - teljességgel szíven ütött, noha én egy szolidáris ember vagyok, amely kötelezettségemet az adóim hiánytalan befizetésével, illetve ezen túlmenõen önmagamról, vagyonkámról (alsó középosztály) való öngondoskodás - biztosítás és díjfizetés - keretében teljesítem.
Ez évben annyi balsors érte népünket, hogy itt az idõ elgondolkodni arról, hogy miként fizethetne biztosítási díjat mindenki saját ingatlanja (nem több) után. Ha végképpen alkalmatlannak bizonyul valaki a havi ötszáz forint befizetésére, elismerem, róla a szolidaritás keretében adóforintjainkból gondoskodhatnak. És az ártéren belüli építkezésekbõl következõ árvízi károkat azokkal téríttetném meg, akik engedélyezték akkor, ott a ház- (-vagy más épület) építést.
Igazságosság nélkül ugyanis nincs szolidaritás!
Szeretem azok lelkét, akik letiltanák az államot, önkormányzatokat az István napi tûzijátékokról, (hogy adják a pénzt kárenyhítési célokra), és egyet is értek velük annyiban, hogy baromságokra ne költse sem az állam, sem az önkormányzat, a nehezen megkeresett adóforintjaimat. Hány ilyen (állami, önkormányzati) költségvetési sort lehetne találni még? Átgondolták? Gondolják át, és azt is, hogyan lehetne biztosítással megelõzni a problémákat.
,
4
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Ildi 2010 June 25, Friday, 09:12:57
Véleményem szerint, ez a cikk többrõl szól, mint egy "jól esne ha" érzésrõl. Az embernek jól esik ha valaki megvigasztalja ha bánatos, vagy ha felköszöntik a névnapján... A cikk közös felelõsségvállalást és Megoldást kínál, pontosan arra, hogy emberek ne kerüljenek ilyen szomorú helyzetbe!! Nem a sajnálkozó és felelõtlen gondolkodásmódot kellene elõtérbe helyezni, hanem, amint írtam már, a Közös felelõsséget és a Megoldásokat! Ha mindenki ezt képviselné, vagy legalább próbálná, már rég nem itt tartanánk... Személy szerint én, lemondtam a tûzijátékról és az adományvonalat is tárcsáztam; ez azonban nem kínál hosszú távú megoldásokat. A cikk írója pedig, hidd el, hogy elég szolidáris!
Ildi 2010 June 25, Friday, 08:37:37
Kedves pipa, te nem tudod értelmezni a leírtakat!!!!????
Pipa 2010 June 24, Thursday, 21:39:58
Szolidaritásról ugye nem hallottál? Neked is jól esne, ha valaki segítene ha baj ér.
Lángszóró 2010 June 24, Thursday, 20:31:07
Na, ha majd erre rájönnek a zemberek, akkor lesz vége a gulyáskommunizmusnak.