A választások óta eltelt idõben voltak annak jelei, hogy nehéz a kampánytól a nyertesnek megszabadulnia. Nehéz a sok blablázást követõen a kormányzási pozíciót felvenni, abba beilleszkedni. Pedig ekkora fölény birtokában már nincs szükség a népség-katonaság további meggyõzésére, hogy igen, a gyõztest kell választania. Már választotta. Jobb lenne ennél az országgal, jövõvel foglalatoskodni. Mégis mit olvas ma az ember, ha felüti az újságot? Kósa Lajos biciklin megy Debrecenbõl a parlament alakuló ülésére, na és itt jön a lényeg: „hogy felhívja a figyelmet a bicikli utak szükségességére". Azt a fûzfán fütyülõ rézangyalát! Kinek a figyelmét szeretné felhívni? Az istenadta népét, amely legkevésbé sem felelõs a bicikli utak terén tapasztalható hiányosságokért? Vagy a már leköszönt és elköszönt kormányét, amely mint tudjuk forradalmi úton lett eltávolítva a szavazófülkék magányából? Vagy a kijelölt kormányfõét? Na, ez sok jóval nem kecsegtet akkor Debrecennek. Vagy a fenntartható fejlõdés legfõbb korifeusának a figyelmét? Gyanítom, nem. Ez a figyelemfelhívás amolyan pótcselekvés, amely arra hivatott, hogy elterelje a közfigyelmet arról, hogy noha gyõztek, megvan a kétharmaduk is, de jövõrõl még semmit sem mondtak, vagy ha mondtak, annak nem sok teteje volt. Ennek kapcsán kedvencem a kijelölt miniszteriális megszólalók közül a nemzeti erõforrások felett õrködõ, amúgy szimpatikus idõs úr, aki szimplán kimondta, amit gondolt, mindenki legnagyobb megrökönyödésére. Pedig csak jó szót vártunk volna tõle, valami biztatót, hogy: „nem lesz itt baj emberek, az erõforrásokat itt tartjuk kezünkben, nyugalom". Szóval e helyett jön ez a Kósa-féle biciklis menet a Debrecen-Budapest viszonylatban, hogy kellõképpen feltört üleppel érkezzenek uraimék a parlamentbe. Mert mirõl is szól mindez? Krónikussá vált kampánygyulladásról, amely immár a dicsõ fenekeket is hatalmába kerítette. Már csak abban reménykedhetünk, hogy ezt a kamányítiszt majdcsak kinövik, mint a gyermekbetegségeket, és kezdenek beszélni a beígért csodálatos jövõrõl, mert az emberi és társadalmi türelem, illanó egy portéka, az már hóttbiztos.
|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!