Nem jár érte köszönet, áthúzzuk emléketeket az Idõn. Tettétek Ti is, most rajtunk a sor. Létezésünkbe égett emlékeink tanúsítják: voltatok Ti is. Emléketek nélkül lennénk fehérje-klón, nem-ember, dermesztõ falanszter figura, nincsenek szavak. Ádám/Éva tündér meséje beülteti Semmibõl érkezett Elsõnket a Teremtett világba, maradék szívünkbe. Hála néked Uram, aki a Tudás fájának kincsét adtad utunkhoz:
emlĂŠkezhetĂźnk.


Túlzás állítani: 40 fokos a hõség, legföljebb 39 C, mégis: fõtt sonka illata sodródik az aszfalt fölött. Kérdem Béla úrfit (a rendszer kegyeltje: mikro-vállalkozó!) Be lennék rúgva hétfõ délelõtt? Megmagyaráz: a szomszéd mamának megjött az orvos- lánya Ausztráliából. Úszómedencéje van a tengerparton, nagy háza, golfozik, de ha évente hazajön, megkéri az anyját: fõzzön neki gyermekkori ételeket. Igaz nyár van, hõség, de a bableves az asztalon mesésen illatozik. Majd koplal az aboriginalok földjén... Jelzem a mûvezetõ papa és takarítónõ mama lánya is csak abban a fránya Kádár-korban lehetett orvostan-hallgató! Mindegy, most itthon van és visszavágyik a gyermekkorba. Az elmúlt évezredbe...