Olykor (de nem újabban) hívatlan vendég mozgok itt. Még annyi év után, még mindig jó lenne, ha valakik között, mint hálóban, hol megvédenek, mert szem vagy a láncban... Igen, képen törölnek megint, végtére is ki hívott? Nézed a törpét és tudod, majd õ gondol utánad, netán beszél felõled, de már nem szólhatsz vissza Öreg! Vigasztalódj, vele is ezt teszik. Lehet, ennyit sem.  

* * *

Amint figyelmetlen pillanatokban elragadjåk lelked rÊgmúlt årnyak, aranyló fÊnyek s Te mår megint kÊt (mely mÊgis egy) vilågok kÜzÜtt... ajåndÊk, mely mår intelmed is, Uram? 

* * *

Anyai szĂ­v. Olykor ez is fontos! Buszra szĂĄllok (lĂŠpek) az ĂĄllĂłhely ĂśblĂŠben egy babakocsi cĂśvekel, kifordĂ­tott kerĂŠkkel, s bĂĄr a SzĂŠchenyi-tĂŠrtĂľl a Centrumig kanyargunk, a babĂĄt Ăľrzi a GondviselĂŠs. AzĂŠrt mondom, mert nĂŠzegetek a kĂśrnyĂŠkĂŠre, de az utasok neki hĂĄttal Ăźlnek, illetve egy magĂĄnyos fĂŠrfi szemez a kocsiban szunyĂłkĂĄlĂł lĂĄnykĂĄval. Megnyugodva konstatĂĄlom a helyzetet, van gazdĂĄja a gyereknek. Kicsit furcsa, hogy az ĂźlĂŠsrĂľl kĂ­sĂŠri figyelemmel apa, de vĂŠgtĂŠre is rendben van az Ăźgy, olykor a szemkontaktus is biztonsĂĄgot ad.
A Centrumhoz érve, a magányos férfi leszáll, egyben egy anyuka, aki eddig háttal ült a babakocsinak s benne a göndör fürtû lánykának, szintúgy felugrik, majd a kocsihoz lép, miközben az eddig mellette ülõ már nagyobbacska lányát is terelné lefelé. Õ azonban elõbb a busz falához siet és megnyomja a babakocsi leszállást jelentõ csillogó gombot. Erre Anyuka fejéhez kap s felénk kiált: ezt nem hiszem el! A babakocsiról, melynek mindeddig háttal ült, egyszeriben kiderül tulajdonosa, aki vélhetõn a fürtös hajú lányka mamája is... Ezt nem hiszem el!