A gyĂĄszruhĂĄs cigĂĄnyasszony vĂŠkony hangon sĂ­r a megĂĄllĂłban, mellette tehetet-lenĂźl ĂĄlldogĂĄl a fĂŠrje. AnyĂłsa Ăźl a padon, majd hogy elsĂľkĂŠnt lĂŠp fĂśl a jĂĄrmĂťre, hangosan bĂ­ztatja a fiatalokat a fĂślszĂĄllĂĄsra. Valaki rĂĄszĂłlhatott, mert fĂślcsattan: reggel halt meg az anyja, nem baj? Majd vĂĄratlan bĂślcsessĂŠggel folytatja: mindig az tĂśrtĂŠnik, amire nem gondolsz. GyĂľrig akarnak eljutni vonaton, onnan mĂĄr mehetnek tovĂĄbb a fiatal nĂľ halott anyjĂĄhoz. Ilyen gyĂĄszban igazĂĄn ĂŠrthetĂľ, hogy a villamoson mĂŠg nem vesznek jegyet.

* * *

Én mindig veszek jegyet, magyarázza fennhangon egy nagydarab nõ az alacsonyabbnak. Amióta egyszer odajött egy ellenõr, és kérte. Azt hittem elsüllyedek, a föld megnyílik alattam. És akkor eszembe jutott, hogy egyszer vettem egy jegyet, még régebben. Ott elõtte elõkerestem azt az összehajtogatott, piszkos, gyûrött jegyet, amit volt pofám odaadni az ellenõrnek. Elfogadta, de kilyukasztatta. Azóta veszek.

* * *

Egy pillanatra azt hittem fĂśllĂśk hĂĄtulrĂłl, amint a vĂĄllamra csapott. De megke-gyelmezett, csak kicsit tolt maga elĂľtt egykori vendĂŠg-tanĂĄrom, aki tĂĄn mĂŠg nincs 90 bĂĄr kĂśzelĂ­t erĂľsen. OrdĂ­tva ĂŠrdeklĂľdĂśtt, most hogy meghalt a BarĂĄtom, vĂŠge a tarokk partinak? Nem mondtam neki, hogy mĂĄr vagy 20 ĂŠve nem tarokkozunk, rĂĄhagytam, vĂŠge.
Zengett a villamos amint kĂśzĂślte, mert nagyot hall: nem emlĂŠkszik senkire az ĂŠvfolyambĂłl csak rĂĄm (vendĂŠg-tanĂĄrunk volt nĂŠhĂĄny ĂłrĂĄra) majd mint lidĂŠrces ĂĄlomban harsogta, tudja, hogyan kell ejteni a nevem, mert mĂŠg akkor (fĂŠl ĂŠvszĂĄzada) megmondtam neki... A posta elĂľtt lekotrĂłdtam a jĂĄrmĂťrĂľl, Ăľ szerencsĂŠre eggyel tovĂĄbbutazott. De mĂŠgis, tanĂĄrom volt ĂŠs mĂŠg ĂŠl. MegbocsĂĄtok.