Tompa László, a '80-as évtized titkosszolgálattól féltett erdélyi elõadó-mûvésze. Az irodalmi szövegek iránti kivételes memóriájával, emlékeim szerint sötét színû hangjával mondta a verset, elénk állítva a kényszerû, tudatlan feledésbõl. Balassi Bálinttól Adyig, Nagy Lászlóig, kivált a régi magyaroktól, vagy erdélyi költõket mondott.
Szenvedélyes magyar mûvész volt, úgy szavalt, tán még ma is odaát hallgatják õt az égiek. Állítólag hajléktalanként halt meg, kukázva. Ivott, mint akkoriban annyian, akik szomjúzták, mégis szenvedték a lázadást. Dolga volt a földön: szavalt, prózát mondott. A korszak, ó az áldott 80-as évek álmodó lelkei itták szavait. Verseket hallgattunk, porzottak a táncházak padlati, tudni akartuk kik vagyunk, Grúziában egy tanulmányi kiránduláson orosz nyelven mondtak tósztot az elnyomott kisnépekre.
A szegedi kísérõ tanár dadogva éltette az internacionalizmust, de az eseményt csak évtizeddel késõbb mesélte el. Vlagyimir Viszockij és Marina Vlady szenvedélyes szerelemének évei, akik nem éltétek át, talán meg sem értitek Kelet-Európa a 80-as éveit... Tompa Lászlónak egyébként Losonczi Páltól (Elnöki Tanács elnöke) volt egyéni menlevele, mûsorait rendre egyeztette Óvári Miklóssal, az MSZMP kulturális titkárával, Lendvai Ildikó egykori fõnökével. Néhányszor Szegedre jött, egyszer hallgattam õt az Apáthy kollégiumban. Erdélybõl való fekete bõr ujjasban voltam, szegényke Ávósnak nézett. Késõbb ez történt Farkas Vladimír estjén is, a Maximumban, õ újságíró kollégámmal együtt nyilvánosan leávósozott bennünket, pedig csak írtunk róla... Tompa László Szegedi szereplését (meséli egy akkori népmûvelõ) folyvást akadályozta az illetékes, fõállású mozgalmárból pribékké lett igazgató, aki utóbb már csak önszorgalomból cselekedett.
Azóta az elõadómûvész rég odaát, az egykori igazgató elõbb zsíros állást kapott, majd alkoholista lett, a közönség pedig elfelejtette a változások sürgetõit. Az eszmények, melyekért a mûvész lánggal égett? Az évtized végére közénk estek, a mûvelõdési központot utóbb eladták, a népek emlékezetébõl ama fényes napok mára kiestek. Különben is új nemzedékek jöttek, a többiek a túlpartra kerültünk.
* * *
A tudós külföldrõl hozott hazai találmánya a kompetencia tudománya. Ha lexikonban keresed, pedagógiai értelmét még nem leled. Ha forgatod szádban a szót, folyvást kiköpöd: mi... cia? Mindegy már, a fogalom önéletre kél, mint gombhoz kabát, a jegyzetlapokból elõmászik végre a megélhetési disciplina: kompetencia.
Mûvelõjét, egyik hazai pápáját keresem egy parlamenti javaslat alkalmából: mondjon véleményt az oktatás-üggyel kapcsolatos újabb ötletelésrõl. Mint parázson táncolna: ez politika, ami meghaladja szakmai kompetenciáját. Igaz, ha bevezetik jövõre az iskolába, gondolom szótlan magamban... de ha õ félrelép... oda a hírnév, a magas katedra. És hasonlón tudós kollégái sem ártották bele magukat a parlamenti oktatási vitákba!
Elröstellem magam, tudatlan kérdésemért, még hogy mondjon véleményt... én inkompetens.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!