| Hírfolyam |
|---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
|
|
|
Boér Albert emlékére
Munkatársunktól
2009 October 12, Monday
Ismét gyászol a mentõk közössége, az Országos Mentõszolgálat Dél-Alföldi Regionális mentõszervezete, hiszen 58 éves korában elhunyt Boér Albert mentõtiszt. Barátai, kollégái búcsúznak szeretett munkatársuktól.
|
Ismét gyászol a mentõk közössége, az Országos Mentõszolgálat Dél-Alföldi Regionális mentõszervezete, hiszen 58 éves korában elhunyt Boér Albert mentõtiszt. Barátai, kollégái búcsúznak szeretett munkatársuktól. - Túri Mihály nekrológja Boér Albertrõl
Boér Albert (1950-2009) emlékére
Ahogy a fejünk felett elszállnak az évek, egyre többször hallunk, olvasunk mindig fájdalmas gyászhíreket. Ismét gyászol a mentõk közössége, az Országos Mentõszolgálat Dél-Alföldi Regionális mentõszervezete. Különösen a mentõszervezet két állomása Makó és Hódmezõvásárhely, ahol Boér Albert mentõtiszt szolgálati idejének nagy részét töltötte. Fájdalmas búcsút kell vennünk bajtársunktól, akit hosszú szenvedés után 58 évesen szólított magához az „égi mentõszolgálat".
Bercike, ahogy mindannyian hívtunk, 1975-tõl 1994-ig dolgoztál velünk együtt Hódmezõvásárhely mentõállomásán. Gépkocsivezetõként kerültél a mentõkhöz, majd a mentõápolói iskolát elvégezve szakápolóként segítettél betegeiden. Olthatatlan tudásvágyadat csökkentve jelentkeztél a BP-i Semmelweis Orvostudományi Egyetem mentõtiszti karára, ahol levelezõ tagozaton munkavégzés mellett mentõtiszti diplomát szereztél. Talán sokan nem tudják, de a Hódmezõvásárhelyi Mentõszolgálat történetében mérföldkövet jelentõ esetkocsi-szolgálat egyik elsõ kivonuló mentõtisztje Te voltál. Akkoriban hosszú éveken át ketten láttátok el munkanapi 8 órában az esetkocsi mentõtiszti szolgálatát. Persze akkor még nem piros ruhában és modern rohamkocsikkal, hanem szürke formaruhában, a jellegzetes tányérsapkában és gallérodon a sokunk által csodált és irigyelt Aesculap-kehely kitûzõvel, ami a mentõtisztek jelzése volt a formaruhán. Fiatal és kezdõ mentõápolóként emlékszem, amikor a NYSA típusú mentõkocsin az idegeket szaggató szirénaszó alatt az elsõ közös kivonulásunkat teljesítettem veled.
A hideg kirázott az izgalomtól. Elõttem van mindig gyûrött fehér köpenyed, és mélyrõl nézõ, apró, huncut szemed, barátságos tekinteted, ami önmagában sugározta a szeretetet és a csibészséget egyaránt. A kivonulások közti szünetekben az évtizedek alatt elkopni nem képes soros-fotelban üldögéltél, jellegzetesen keresztbe tett lábaiddal és olvastál. Igen, folyamatosan vetted magadhoz a szellemi táplálékot. Kiemelkedõen magas általános mûveltséggel rendelkeztél, mindenhez hozzá tudtál szólni. Kiváló kommunikátor voltál. Szót értettél az árokban összeszedett részeg emberrel éppúgy, mint az elegáns luxuslakásában rosszul levõ bankigazgatóval. A szakmában elismertük nagyságodat, másodpercek alatt döntöttél kritikus állapotú betegeid felett a mindig megfelelõ kezelésrõl, gyógyszerrõl,vagy beavatkozásról. Mi, egykori ápolók és gépkocsivezetõk, határtalan biztonságban éreztük magunkat melletted. Képességeidnek köszönhetõen egy ideig a megyei vezetõi mentõtiszti munkakörrel is megbíztak feletteseid. Nemrég Orovecz Béla Díj kitüntetést vehettél át. Sokan csodáltuk higgadtságodat.
A legfeszültebb szituációkban mesteri érzékkel nyúltál humorérzékedhez, amivel másodpercek alatt tudtad oldani a stresszt, feszültséget. Ezzel sokunknak emlékezetes pillanatokat szereztél. Szívügyed volt a kezdõ kollégák szakmai istápolása. Most, amikor becsukom a szemem az emlékezés pillanataiban, megjelenik elõttem, ahogy a régi MC-3-as elektrokardioszkópról és az állomás elsõ defibrillátorának jelentõségérõl beszélsz a nappali tartózkodóban professzoros eleganciával, jellegzetesen „rogyasztott" testtartásoddal és jobb kezedben tartott cigarettáddal...Az akkor rendelkezésünkre álló, mai szemmel korántsem korszerûnek mondható mentéstechnikai fegyvertárral rendelkezõ NYSA esetkocsi berendezésével és felszerelésével sokunknak tudtál olyan szakmai töltetet adni, amely nélkül ma sokadmagammal együtt nem itt tartanánk. A másikon való segítés õsi ösztöne benned különösen erõs jelleget öltött. Munkaidõn túl is kerested a lehetõséget, hol és hogyan segíhetsz másokon. A humanitárius eszméken alapuló Johannita segítõszolgálat Vásárhelyi szervezetének alapító tagja voltál. Segítõkészségednél még nagyobb volt õszinte magyarságod, amely ma különösen példaértékû. Büszke és mély hazafisággal láttad el az ügyeleti szolgálatot Vitéz Nagybányai Horthy Miklós egykori kormányzó Kenderesen tartott újratemetési szertartásán, ahol társaiddal több ezer résztvevõ egészségére ügyeltél. Aktív résztvevõje voltál a vásárhelyi közéletnek a rendszerváltás idõszakában. A szervezõdõ, elsõ MDF helyi sejtjének egyik magja voltál.
Az oxyologia magas szintû ismerete mellett igen nagy jártasságot szereztél az õsi kínai gyógyászat tradicionális technikáiban az akupunktúrában és a gyógynövények varázslatos és reményteljes világában. Ezt a mindennapi betegellátásban mesterien ötvözted a hagyományos orvoslással. Emlékszem naponta többször kerestek a munkahelyeden betegek hozzátartozói, akiken segítettél. Mindszenti sétáim alkalmával ma is sokszor váltunk szót B. Gáborral, akit te állítottál fel a tolókocsiból, amikor a kezelõorvosai már feladták a harcot. Azt a harcot, amelyet most Te sem tudtál megvívni. Fél éve sincs, hogy találkoztunk a szegedi mentõállomáson. Tekinteted újra a régi volt: sugárzott belõle az öröm, hogy újra dolgozni fogsz. Most Rajtad miért nem tudott segíteni egy Bercike, akihez oly sokan fordulnak reménykedve? Milyen groteszk és kegyetlen tudott lenni veled az élet! Az élet, amelyet Te annyira szerettél. Sok közösen eltöltött kongresszust követõ esti borozgatás után énekeltük együtt asztalt csapkodva: „Nem élhetek muzsikaszó nélkül!" Eme nótaidézet a felhõtlen mulatozás hangulatát sejteti, ám mi pontosan tudtuk: A stressz, amit a mérhetetlenül sok szenvedés, fájdalom, tragédia, felnõtt és gyerekhalál jelentett, a te érzõ emberi lelkeden és magánéleteden is sebet ejtett. Ezekre a sebekre azok a közös és felejthetetlen pillanatok gyógyírt jelentettek Neked.
Tétova, vigasztalást keresõ gondolataim közül egyiket elkapva üzenem neked: „Nincs több szenvedés, fájdalom. Sem másnak sem Neked." Csak a végtelen nyugalom és csend van, amelyben most megpihensz. Immár onnan föntrõl nézz le ránk! Nézz le ránk és magyaros bajuszod alól mosolyogj ránk akkor is ha szirénaszót és akkor is, ha a muzsikaszót hallod!
Búcsúzom tõled az egykori vásárhelyi bajtársakkal együtt: Isten véled Bercike, nyugodj békében!
Túri Mihály, mentõtiszt
|
|
|
|
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!