Mert minek is lehet nevezni, amikor már azok a kĂłrházak igazgatĂłi szĂłlalnak meg, amelyek a terheket viselik. A valĂłdi terheket, mivel nincs lehetõsĂ©gĂĽk azt mondani a mentõszolgálat diszpĂ©cserĂ©nek, hogy: „vigyĂ©tek tovább a beteget, csak hozzánk ne hozzátok".
ValĂłszĂnĂ»leg ezt elĂ©geltĂ©k meg a felelõs vezetõk, akiknek a vállain a valĂłs - nem az imitált - betegellátás nyugszik, Ă©s lĂ©ptek a közvĂ©lemĂ©ny elĂ© saját problĂ©máikkal, javaslataikkal.
Igen, nincs szĂĽksĂ©g, legalább is aktĂv kĂłrházi ellátás Ă©rtelmĂ©ben arra, hogy a százhatvan kĂłrház háromnegyede, nyolcvan százalĂ©ka alibizzen, kizárĂłlag a pĂ©nzgyártás Ă©rdekĂ©ben, mĂg negyede, hĂşsz százalĂ©ka valĂłdi terheket viselve megroppanjon a felelõssĂ©g sĂşlya alatt.
KĂ©szĂtsĂĽnk egy gyors számvetĂ©st. Ha van százhĂşsz kĂłrház a százhatvanbĂłl, van bennĂĽk átlagban öt szakosztály, e szakosztályok összesen hatszáz osztályvezetõ fõorvost tartanak el. (!?) E hatszáz ember manipulálhatja valĂłjában a közvĂ©lemĂ©nyt. Csatlakoznak hozzájuk a politikában Ă©rdekelt szakmabeliek is. Mondván: „nem a mi dolgunk a rendszer kiherĂ©lĂ©se". „Mi csak egyet tehetĂĽnk - ha kell, ha nem - felhĂvjuk a figyelmet sanyarĂş sorsunkra, noha tudjuk, hogy nem az a problĂ©ma, hogy a pĂ©csi, szegedi vagy debreceni klinikák kapnak keveset, hanem, hogy azĂ©rt kapnak keveset, mert az a nyolcvan százalĂ©k, amelynek aligha van köze a befejezett kĂłrházi betegellátáshoz, lenyĂşlja, tegyĂĽk fel - a klinikai központokban Ă©s sĂşlyponti kĂłrházakban sokkal cĂ©lirányosabban is - elkölthetõ pĂ©nzeket".
És ezt nem én találtam most ki, hogy nyelvemet köszörüljem rajtuk, hanem maguk az érintettek, akiknek nincs lehetõségük, a "torkon nyilazott " beteget továbbküldeni.
Azt mondták ma: a Pareto-elv a kĂłrházi rendszerben is Ă©rvĂ©nyesĂĽl. A munka nyolcvan százalĂ©kát a kĂłrházak hĂşsz százalĂ©ka vĂ©gzi el, miközben, hogy a nyolcvan százalĂ©knak se sĂrjon az anyukája, a pĂ©nzek abszolĂşte más arányban oszlanak el. Na, ezt a lenyĂşlást azok a kĂłrházak vĂ©gzik, amelyek amĂşgy nem vállalják a munka dandárját.
Nincs ez Ăgy jĂłl! A pĂ©nzek nyolcvan százalĂ©kát igen is a sĂşlyponti kĂłrházaknak kell adni. A maradĂ©k hĂşsz százalĂ©kon viszont osztozzanak azok a kĂłrházak, amelyek továbbkĂĽldik a torkon nyilazott sĂ©rĂĽlteket, mondván: „nem vagyunk alkalmasak". Márpedig, ha nem alkalmasak az ellátásra, ne legyenek alkalmasak a maroktartásra sem, vagy tartsák markukat önkormányzati gazdáiknak. (Tudva levõ, e gazdák vezĂ©nylik ki a nĂ©pet az utcára tĂĽntetni a lĂ©t - nem a minõsĂ©gi ellátás - mellett. )
Ha az ország helyzete nem teszi lehetõvé annak a redundáns kórházi rendszernek a mûködtetését, amelyben a beteg, ha kell, ha nem, a súlyponti kórházba kerül, be kell olvasztani azt a nyolcvan százalékot, abba a húsz százalékba, amely képes kórházként mûködni. A polgármesterek pedig, ha nem tudnak pénzt adni, egyet tehetnek, halkan húzhatnak más égtájakra. Mert sem az adófizetõk, sem a járulékfizetõk pénzét nincs joguk lenyúlni, egy eleve halott ügy érdekében.
(kela)
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
kela 2009 July 16, Thursday, 12:25:07
mint ragasztĂłanyag
Pógár 2009 July 16, Thursday, 09:54:03
És ezt az egészet a hálapénz tartja fent és össze.