A rĂŠgi gĂśrĂśgĂśk mĂŠg Ăşgy mondtĂĄk: hĂĄborĂşban hallgatnak a MĂşzsĂĄk. Ma pedig hĂĄborĂş van, senki nem tagadja, bĂĄr remĂŠlem, ma ĂŠs a hĂŠtvĂŠgĂŠn sem lĂśvĂźnk az utcĂĄn egymĂĄsra. SzĂłval affĂŠle ĂźtkĂśzet bĂŠkĂŠben, ez zajlik manapsĂĄg, hetek, hĂłnapok, talĂĄn ĂŠvek Ăłta.
Ilyen honi ĂĄllapotokban a nyomtatott betĂť, rĂĄadĂĄsul a kĂśnyv, a kĂśnyvĂźnnep, kĂśnyvhĂŠt emlegetĂŠse, a pĂĄrtelkĂśtelezett politikusok szemĂŠben, szinte provokĂĄciĂłval ĂŠr fel. De hiszen hogy is ne, amikor vasĂĄrnap vĂĄlasztunk, utĂĄna meg... Pedig, szĂłval egy jĂł regĂŠny, szĂĄmomra egy ezer ĂŠvre titkosĂ­tott dokumentum fĂťzĂŠr, teszem azt HuszĂĄr Tibor most megjelent irat csomagja a 40-es ĂŠvek vĂŠgĂŠrĂľl, az 50-es ĂŠvek kezdetĂŠrĂľl. Egy verses kĂśnyv, amely megĂľrizve a kĂśltĂŠszet mĂŠg ĂŠrthetĂľ formĂĄjĂĄt, ĂľszintĂŠn ĂŠs mĂŠgis szĂ­vemig ĂŠrĂľn Ă­rja le korunkat... mi tagadĂĄs, szĂĄmomra maradandĂłbbnak lĂĄtszik, mint a mostansĂĄg zajlĂł hĂĄborĂş, a politikai elitek ĂŠs hĂĄtorszĂĄgaik kĂśzĂśtt.
Tehát könyvhét. Újra és megunhatatlan. Kell a jó könyv. Bizony, a jó könyv. Eszem ágában sincs megnevezni, mi a jó könyv. Azt sem, mi az eladható könyv. Errõl boldog országokban vitáznak a szakemberek. Nálunk érdemi vita természetesen errõl sincs, miként semmi másról, csak pártpolitikára egyszerûsített kiátkozás. Ha te írástudó létedre nem szereted az Esterházy prózáját, akkor áruló vagy. Ha nép-nemzeti gyökereiddel együtt is fanyalogsz Csoóri Sándor minapi verseitõl, akkor nincs helyed közöttünk.
Mi a teendþ ilyenkor? Ámuldozz a szkítåk aranylemezein. Mårai naplóit bújd, elvÊgre sohasem tudhatod, mikor Êlsz åt hasonló helyzetet, mint þ a szåmÝzetÊsben, hogy kÊnyszerÝsÊgbþl megtagadta sajåt hazåjåt. De nehogy Üsszekavarjuk a jelenvalót a múlttal: megkezdþdÜtt az  ßnnepi kÜnyvhÊt. Menjßnk nÊzelþdni, våsårolni a Dugonics tÊrre...