Szombaton, de sokaknak mår pÊnteken dÊlutån kezdþdik a pßnkÜsdi ßnnep. 3 nap szabad! Kell-e tÜbb? Na persze, sokan vålaszolnånak: munka nÊlkßl, havi bÊrrel el len-nÊnk akår sokkal hosszabb ideig is.
Amikor majd kÊt Êvtizede, Antall József  javaslatåra, a Parlament ållami ßnneppÊ nyilvånította PßnkÜsdÜt, ha valamiÊrt Ürvendeztßnk felette, håt a munkaszßneti napÊrt. Pihenni mindig jó, nosza, itt egy alkalom. Azóta sok víz lefolyt a Tiszån is, ma mår tån azt is tudjuk, na nem hogy mit ßnnepelßnk, hanem hogy ezzel nem kilógunk a sorból, inkåbb csatlakoztunk Európåhoz.
MĂĄr csak azĂŠrt is jĂł ezt tudni, mert akik most indulnĂĄnak vĂĄsĂĄrlĂł vagy kirĂĄndulĂł Ăştra Nyugatra, tapasztalni fogjĂĄk, PĂźnkĂśsd napjain ott is zĂĄrva minden ĂĄruhĂĄz. VallĂĄsi diadal? OdaĂĄt ez ĂŠvezredes tradĂ­ciĂł, Ăźgyeletes nĂŠpboldogĂ­tĂłk nem Ăźnnepeik felĂľl forgattĂĄk fel ĂŠletĂźket.
NĂĄluk az elsĂľ apostolokra kiĂĄradĂł Szent LĂŠlek csodatĂŠtelĂŠre emlĂŠkeznek ma is, mĂĄr kĂŠt ĂŠvezrede. Mi, sokan ma is fĂŠlpogĂĄnyok maradtunk, kiknek elfeledett elĂľdei ezer ĂŠve, vagy csak egy ĂŠvszĂĄzada, de itt fogott fĂśldet a KĂĄrpĂĄt-medencĂŠben. MegjĂśttek, s rettenetes kĂŠnyszerrel levetettĂŠk addigi hitĂźket, ĂĄttĂŠrtek az Ăşjra, az akkori EurĂłpa vallĂĄsi rendjĂŠre, a keresztĂŠnysĂŠgre.
Eltelt ezer esztendĂľ, lassan jogos a kĂŠrdĂŠs: sikerĂźlt idomulni a Ny-eurĂłpai elvĂĄrĂĄsokhoz? Ma mĂĄr tapasztalt vĂĄlaszolĂłk vagyunk, visszakĂŠrdezĂźnk: mihez kĂŠpest? KoszovĂłhoz kĂŠpest talĂĄn inkĂĄbb eurĂłpaiak vagyunk, mint a franciĂĄkhoz. MĂŠgis itt ĂŠlĂźnk EurĂłpa peremĂŠn vagy ĂŠppen fĂśldrajzi kĂśzepĂŠn. Ez is nĂŠzĂľpont dolga.
Most Pünkösdre készül a keresztény világ, lehetõségeink szerint ezt tesszük mi is. Miként írva van: 2000 évvel ezelõtt, Pünkösdkor, a körbe állott emberek fölött tüzes lángnyelvek lobogtak, és kiáradt rájuk a Szent Lélek. Egyszeriben mindenki értette a másik nyelvét, idegenek testvérként beszélgettek egymással. Ó, milyen sokat jelentene, ha mi is, legalább honfitársainkkal értenénk egymás nyelvét, s ha nem is testvérként, de emberként elfogadnánk a másikat. Ábrándozik egy csodaváró.