HĂşsvĂŠti ajĂĄndĂŠk... mondta az asszony, amikor nĂŠhĂĄny kurta szĂłban, ott a zsĂşfolt buszon, egy hajdani tĂśrtĂŠnet rĂĄ vonatkozĂł hĂĄnyadĂĄt elmondtam neki. KĂŠt szĂł: hĂşsvĂŠti ajĂĄndĂŠk, buggyant ki a rĂŠg elhagyott nĂľ kĂśnnyei helyett. TalĂĄn nem tud mĂĄr sĂ­rni, ĂśtlĂśtt fel bennem.
Egy ma mĂĄr tulajdon ostobasĂĄgaiĂŠrt szenvedĂľ, kĂśzepesnĂŠl sikerei tetĂľpontjĂĄn sem nagyobb tehetsĂŠg elhitte, ĂŠrdemei elismerĂŠsĂźl kapott magas posztot, a vilĂĄgot jelentĂľ deszkĂĄk fĂślĂśtt. A kĂśnnyen hevĂźlĂľ, Ăśnhitt de jĂłszĂĄndĂŠkĂş vitĂŠz ĂŠvtizedig hirdette magĂĄrĂłl: tudja, s ha hagynĂĄk, bizonyĂ­tanĂĄ is tudomĂĄnyĂĄt, rendbe tennĂŠ a teĂĄtrumot. Hirdette: csak Ăľ a megoldĂĄs egyedĂźl, ide a kulcsokat! Amikor elĂľdei ideje lejĂĄrt, beadta pĂĄlyĂĄzatĂĄt, s lĂĄss csodĂĄt, megkapta a stallumot. RĂśgvest elhitte: a dĂśntĂŠs szemĂŠlyes kvalitĂĄsait visszamenĂľen is igazolta, hiszen belĂĄttĂĄk vilĂĄgboldogĂ­tĂł eszmĂŠi igazĂĄt.
De csak most, sok ĂŠv utĂĄn mesĂŠlt valaki a dĂśntĂŠs hĂĄtterĂŠrĂľl: volt felesĂŠgĂŠt kĂ­vĂĄntĂĄk jutalmazni ĂĄldozatos kampĂĄny-munkĂĄjĂĄĂŠrt a dĂśntĂŠshozĂłk, aki pĂŠnz helyett mĂŠg mindig fĂŠrjĂŠnek kĂŠrt tĂĄmogatĂĄst... lĂĄm, korĂĄbban Ă­gy mentek a dolgok, kajĂĄnkodhatna az utĂłkor, ha ma nem Ă­gy tĂśrtĂŠnne. LĂĄm a hatalmasok Ă­gy osztogattĂĄk akkor is a stallumokat: jutalmaztak vele, ha akartĂĄk.
Låm, a lufi mindig kipukkan, legyint a bennfentes. Pedig nem mindig, sþt gyakoribb, hogy a tßske nem dÜfi åt vÊkony hÊjåt...   

*  *  *

John Anderson, szĂ­vem John... ketten mentĂźnk a hegyre... drĂĄgĂĄm ketten indultunk az Ăştra, felfelĂŠ. MĂĄr rĂŠgen lefelĂŠ kapaszkodunk, ismeretlen terepen. LefelĂŠ gĂśrĂśg a kĂľ ĂŠs csĂşszik a lĂŠpcsĂľ. A fogĂłdzĂł inog, ĂŠs korĂĄn sĂśtĂŠtedik.
MÊg velßnk vannak szeretteink, de mår csak kísÊrþk, mint annyian. Kedves, håt túlÊltßk a titkot, s bår mÊg tartjuk a fogadalmat, hallgatunk, de mår kívßl kerßltßnk a kÜrÜn. Te meg Ên, mÊg tudjuk, ami tÜrtÊnt, egykor titok, de hogy Te lettÊl volna az Nagyi, inkåbb nem is kÊrdezik... persze mÊg tervezßnk, mert a nyåron mÊg ez meg az, elmegyßnk, meg tanítunk, de szemzugban a kÜnny: Ês ha mÊgse! John Anderson, szívem John... ketten mentßnk a hegyre... talån mÊg emlÊkezel.  Most lefelÊ kapaszkodunk.