| Hírfolyam |
|---|
14:42
| 14:41
| 14:40
| 14:38
| 14:36
| 13:44
|
|
|
|
Akár büszkék is lehetnénk
Tráser László
2009 April 05, Sunday
 A nagy ígéretet hordozó, határozott, tettre kész orvos vezetésre termett, s mi tagadás, szememben mindig is elkötelezett kommancsnak tûnt. Igaz, nem kérdeztem utána, végül is sebaj, szememben komcsi volt és kész.
|
Olykor megérint Babits „Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, / okos felnõtt! Te jól tudod, / mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall / még Isten jósága sem, / s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is / olyan nagy dolog a halál." * * * Az elmondhatatlan. De lehet, rossz a szóválasztás, mert valójában az el nem mondottról van szó.
A sebész fõorvost ismerem 30 éve. Akár lehet korábbról is, akkoriban nem mértük az Idõt, ami korlátlannak, olykor végtelennek látszott. A nagy ígéretet hordozó, határozott, tettre kész orvos vezetésre termett, s mi tagadás, szememben mindig is elkötelezett kommancsnak tûnt. Igaz, nem kérdeztem utána, végül is sebaj, szememben komcsi volt és kész.
Annyi év után, minap egy félre sikerült megjegyzésemre szinte kizuhant belõle családi históriája már búcsúzáskor, amikor kikísértem. Története hallatán összeszorult szívem. Mi van még testvéreim lelkében?
Mint mesélte, 1972-ben(!) édesapját, aki német tanár, az NDK elleni izgatás címén egyik házkutatásuk alkalmával letartóztatták. Édesanyja nem volt hajlandó otthon maradni, ment a férjével az ÁVO-ra. (Nem így hívták, de „államvédelmi osztály" volt az erõszak-szervezet létezésének tényleges értelme.) Egyetlen fiúk, a szegedi sebészetrõl utánuk ment, s közölte a kihallgató alezredessel: addig innen el nem megy, amíg az apját fogva tartják. A vád alapja egy német nyelvkönyv Münchenbõl, mely egy országként ábrázolja németföldet. A vád indoklása: az NDK elleni izgatás. A fiú védekezése: édesapja az ideiglenesen itt állomásozó (hazai öröklakásokban lakó) szovjet tiszteket is ebbõl a nyelvkönyvbõl tanította, tartóztassák le õket is, illetve kérdezzék meg fõnökét, a feledhetetlen emlékezetû Petri Gábor professzort, aki az Elnöki Tanács ülésén Kádár János balján ült.
Az ÁVO-s alezredes telefonált a kért címekre, majd bejelentette: meghátrál, megérti állítása ökörségét. Ismétlem: 1972-t írtunk akkor. Szüleit estére kiengedik, õ másnap asszisztál Petri professzor mûtéténél. Azután most, közel 40 év után, mint ha zsilipet húztak volna föl: kiömlik belõle története.
Csurka Istvánnak igaza van a Házmestersiratóban: megkaparod a felszínt és a bõr alól, elõbb csak szivárog, majd ömlik a vér... Nem múlt el semmi, nem felejtettünk el semmit, múltunk itt van, cipeljük magunkkal. Akár büszkék is lehetnénk: végre valami normálisan mûködik mifelénk.
|
|
|
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!