Mindez nem film, hanem valósåg. Nem valamelyik elmaradott tåvoli fÜldrÊszen tÜrtÊnt, nem a kÜzÊpkorban jåtszódik. Ez a múlt hÊten tÜrtÊnt, Magyarorszågon, ezt magyar emberek kÜvettÊk el - írja Bartus Låszló az Amerikai NÊpszava Szabadsåg c. lapban, majd így folytatja: "ezt a jelzþt nem Ên talåltam ki, ezt a kifejezÊst hasznåltåk e lap  [Êrtsd: Amerikai Magyar NÊpszava Szabadsåg] egyes olvasói a cigånyokra".

Nem szĂ­vesen vennĂŠm ĂĄt rasszistĂĄk szĂłhasznĂĄlatĂĄt, de azok az emberek, akik TatĂĄrszentgyĂśrgyĂśn rĂĄgyĂşjtottĂĄk egy cigĂĄny csalĂĄdra a hĂĄzat, majd a kimenekĂźlĂľket, kĂśztĂźk egy ĂśtĂŠves kisfiĂşt sĂśrĂŠtes puskĂĄval agyonlĂľttek, azok tĂŠnyleg ĂĄllatok.

MĂŠg azt is hozzĂĄteszem, hogy a menekĂźlĂľ kisfiĂşt hĂĄtbalĂľttĂŠk. Milyen ember az, aki hĂĄtba lĂľ egy ĂśtĂŠves gyereket? AzĂŠrt, mert cigĂĄnynak szĂźletett. MĂĄs bĂťne nem nagyon lehetett szegĂŠny pĂĄrĂĄnak.

El tudjuk kĂŠpzelni, hogy ĂŠl egy csalĂĄd. (Most megkĂŠrem a rasszistĂĄinkat, felejtsĂŠk el, hogy cigĂĄnyokrĂłl van szĂł. EttĂľl fĂźggetlenĂźl tekintsĂŠk Ăľket embernek, akiknek ugyanolyan emberi ĂŠrzĂŠseik vannak, mint nekik, a felsĂľbbrendĂť magyaroknak, akik soha semmilyen bĂťnt nem kĂśvetnek el, szemben ezekkel, akik bĂťnĂśzĂľnek szĂźletnek.)

Szóval, képzeljünk el egy családot, akik olyan nyomorban élnek, amit elképzelni is nehéz. Itt nõ fel, egy padló nélküli, földes házban egy kisgyerek. Éhezik, fázik. Védtelen, kiszolgáltatott, az apjába és az anyjába kapaszkodik. Ötéves, még nem volt ideje felfogni, hogy milyen istenverte hátrányokkal született ebbe a világba, s hogy esélye sincs arra, hogy ebbõl valaha kitörjön. Csak odabújik az apjához és az anyjához. Azt látja, hogy a falujában megjelennek egyenruhások, apjától hallja, hogy a Magyar Gárda, akik a hivatalos magyar állami rendõrség díszkísérete mellett verik a bakancsot az utcán, õket fenyegetik és genetikai selejteknek nevezik õket. Beköltözik a félelem a házba. Beleeszi magát a mindennapokba.

AztĂĄn jĂśn egy este, amikor igazi klassz magyar faszagyerekek (dehogyis rasszistĂĄk, csak jĂł magyarok, akiknek mĂĄr elegĂźk van a cigĂĄnybĂťnĂśzĂŠsbĂľl), odalopakodnak a hĂĄzukhoz, felgyĂşjtjĂĄk, ĂŠs puskĂĄval vĂĄrjĂĄk a kimenekĂźlĂľket. Amikor ĂŠg a hĂĄz, az apa gyorsan dĂśnt, elĂľszĂśr az ĂśtĂŠves gyereket prĂłbĂĄlja menteni. KinyitjĂĄk az ajtĂłt, ĂŠs elkezdenek szaladni. Az igazi erkĂślcsĂśs magyar, aki utĂĄlja a bĂťnĂśzĂŠst, szemben vĂĄrja Ăľket az ajtĂłnĂĄl. Amint kilĂŠpnek Ăśt sĂśrĂŠtet lĂľ az apa mellkasĂĄba. A gyerek lĂĄtja, hogy az apjĂĄt lelĂśvik. Akibe eddig kapaszkodott. Akit ugyanĂşgy szeretett, mint ahogy egy rendes magyar fehĂŠr gyerek szereti az apjĂĄt, ugyanĂşgy, mintha Ăľ nem is egy genetikai selejt, egy cigĂĄny ĂĄllat lenne, hanem egy ember. Most ez az apja Ăśsszeesik, ĂŠs utolsĂł pillantĂĄsa mĂŠg az ĂśtĂŠves gyerekĂŠt kĂśveti, ĂŠs talĂĄn kiĂĄltja utĂĄna, hogy fuss. Fut is a gyerek, de a hazĂĄjĂĄt szeretĂľ, nemzeti ĂŠrzĂŠsĂť magyar faszagyerek az nem tĂŠveszt, az jĂłl lĂľ, mert gyakorolja a GĂĄrdĂĄban, ĂŠs telibe lĂśvi a menekĂźlĂľ ĂśtĂŠves gyerek hĂĄtĂĄt. Az meghal.

Nem tudjuk, hogy az apa lĂĄtta-e mĂŠg, hogy a fiacskĂĄjĂĄt szitĂĄvĂĄ lĂľtte az igaz magyar csĂĄvĂł."

A teljes cikk az Amerikai NĂŠpszava SzabadsĂĄg c. lapban olvashatĂł