1. lap. �sszesen 2.
A szeptember végi õszben "Fejlõdés és környezeti felelõsség" címmel környezetetikai konferenciát rendezett egyetemünk filozófiai tanszéke két teljes napon át a szegedi SZAB székházban. Kimerítõ szellemi találkozást mindazok részére, akik akár elõadók, akár mint érdeklõdõk, végig követték azt a feldúsított gondolati ívet, amely mentén a közös, ám ellentétektõl sem mentes, többnyire izgalmas, néha közhelyes diskurzus zajlott.
Mondanom sem kell, az utóbbiak - mármint közönség - csak hellyel-közzel zsúfolta tele az elõadótermet. Ez azonban nem vont le a tudós fejtegetések értékébõl. És talán annak tudható be, hogy sajnálatos módon, e téren sem igazán menedzselt városunk tudományos, gondolati és mûvészeti erényei mintha kevés helyet kapnának a magyarországi értelmiségi közbeszédben. Megengedve jelen sorok írójának esetleges tévedését is e tárgyban.
Mindenesetre, a tanácskozás szervezõi mindent megtettek, hogy ne provinciális megközelítésben, és minél szélesebb társadalmi nyilvánosság elõtt legyen elemzõ viták tárgya 21. századi emberi mivoltunk sok szorongató problémája.
A karakteres mondanivalóval jelentkezõ elõadókat aktuális tematikai trendek köré csoportosították. Így esett szó, többek között, környezeti problémákról - természettudományi és humán megközelítésben. A kutatás-fejlesztés, az innováció, a környezettudatosság és mûvelõinek társadalmi felelõssége, a fenntartható fejlõdés etikai, gazdasági és társadalmi vonatkozásai, mind elemzések alanya volt.
Ez utóbbi fogalomnál nyomban meg kell állnunk, - hangsúlyosan elismervén annak az elõadónak igazát, aki a „fenntartható fejlõdés" általánosan használt (elcsépelt) kifejezését önmagában ellentmondásosnak, sõt tarthatatlannak minõsítette. Merthogy a jelen sem látszik fenntarthatónak, nemhogy annak bõvített változata - az emberiség jelenlegi gondjaira adandó válaszok sorában.
A hozzáértõk (s olykor önmagukat annak beállító lelkes hitvitázók) külön szekcióban elemezték a biotechnológia és bio-etika kérdéseit (csapdáit), a modern élelmiszeripar és az agrárium morális vonatkozásait. Nem kis hangsúlyt kapott a környezeti nevelés sem. Mint annak a generációnak a hiányzó felvilágosítása, akik elõl voltaképpen nap, mint nap, növekvõ mértékben fogyasztjuk el az anyaföld õket megilletõ kincseit. Többen is serénykedtek a környezetetika (bio-etika) helyének a természettudományi (és számos egyéb tantárgy) oktatási környezetébe illesztésén.
Talán e kurtított felsorolásból is kiviláglik a kollektív felelõsséget vezérlõ gondolatkör: mennyire összetett és mily sokrétû rendszerbe tagozódnak mindennapi szorongásaink jövõvel kapcsolatos kérdései. A konferencia rezüméje - a már említett „fenntartható fejlõdés" dilemmájának tükrében, a következõkben foglalható össze:
Az emberiség néhány száz éve exponenciálisan növekszik - az erre vonatkozó sokféle mérõszám és mutató szinte minden mennyiségi paraméterében. Úgymint a földgolyó népessége, annak fogyasztása, a nemzetek (ipari) termelése, anyag és energia felhasználása, stb. Számunkra, a modern kor embere számára - értve alatta fõként az emberiség gazdagabbik részét - ez a világ, a társadalom normális, sõt kívánatos mûködési módja. S e (tév) hit alapja nem más, mint a természeti entitások feletti korlátlannak vélt hatalom, amely az abszolút jónak és mindenhatónak tekintett általános fejlõdés forrása.
A 21. századi ipar, kereskedelem, pénzvilág, mezõgazdasági termelés - de maga a tudomány is, (különösen a biológia/genetika) jelen- és jövõbéli fenyegetéseit elkötelezett felkészültséggel és alapossággal ábrázolták az elõadók. Szinte kivétel nélkül szégyenpadra ültették mindnyájunkat. Mert a szemléletes grafikonok tanúsága szerint, nincs már humanoid, ki - akarva akaratlan - ne azon munkálkodna, hogy unokáinak életkörülményei a miénknél sokkalta nyomorúságosabbak legyenek. Érzékelhetõ exponenciális függvények szerint.
Kattintson a folytatásért!
|< Kezd�
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!