Aki azt gondolja, hogy a határon túli magyarokon segít azzal, hogy félkatonai szervezeti egyenruhájában grasszálna - a jelenlegi helyzet szerint a szlovákiai - magyarlakta településeken az, szörnyen téved.
Ezt persze én elmondhatom, mert az én nevem semmiben sem különbözik egy szlovákiai község nevétõl. És ezzel még azt sem mondom, hogy minden jól van úgy, ahogyan a trianoni békébõl következett. Sõt, azt sem mondom, hogy ezen a helyzeten nem lehetett volna történelmünk folyamán változtatni.
Ám van egy bökkenõ! A kormányzó úr, noha kapott jelzéseket, hogy ne tegye, mégis belépett a háborúba. Elvesztve ezzel Párizsban mindazt, ami az elsõ bécsi döntésbõl következett.
Ha már itt tartunk. A háborúba való belépéssel a kormányzó, éppen a Trianon utáni igényekrõl mondott le! Politikai vakságából következõen. Megszívlelhette volna a negyvennyolcas zászlók visszaadásából következõ üzenetet, sõt az ennél sokkal közvetlenebb üzeneteteket is. Csakhogy nem tette.
Ezzel pedig azt mondom, hogy nem elvették a területeket a magyaroktól, hanem azt, hogy elvesztegették ezeket a területeket!
Márpedig elvesztegetni nem ugyanaz, mint elvenni. Remélhetõleg ezt a minimális különbségtételt megértheti mindenki, akinek van szeme a látásra, és van füle a hallásra. Akinek az agyát a bûnbakkeresés, vagy a saját nehéz sorsának tudata végképpen el nem homályosítja.
Ez a helmeci út, nem lesz soha út, amíg Európa az, ami, amíg Amerika az, ami, és amíg a világ körülöttünk az, ami.
Jó lenne, ha ezen elgondolkodnánk itt és most. És képesekké válnánk végre, akár csak román szomszédaink a második világháború során, a gyors alkalmazkodásra, ami a helyzetáttekintés azonnali képességét jelenti - akár elfogadjuk ezt, akár nem.
Utóbbi esetben kizárólag magunkat okolhatjuk, sosem a körülményeket.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!