SenkitĂľl sem vĂĄrok segĂ­tsĂŠget. Az emberek kĂŠrik, s Ăľk is szervezik az elĂľadĂĄsokat. A templomok Ăźresek, van hova betĂŠrni. ElĂľadĂĄsaim 60-70 szĂĄzalĂŠkĂĄt az Isten hajlĂŠkĂĄban tartom, ahol csĂśnd ĂŠs nyugalom van, s mĂŠg teremdĂ­jat sem kell fizetni. Hetente nĂŠgy-Ăśt elĂľadĂĄson, de van olyan, hogy naponta hĂĄrom alkalommal is, kĂŠt-hĂĄromezer embert szĂłlĂ­tok meg. TĂśmegesen jĂśnnek. Nem csak a magyar ĂĄllam terĂźletĂŠn, hanem a KĂĄrpĂĄt-medence magyarlakta terĂźletein is megfordulok. Ma PĂŠcsett vagyok, de holnap az orszĂĄg dĂŠli csĂźcskĂŠbe kĂŠszĂźlĂśk, vasĂĄrnap pedig Budapesten a vĂĄrosmajori templomban tartok elĂľadĂĄst, mert minden nap mĂĄsutt vagyok. SegĂ­teni tudok szĂĄmos embernek. RĂĄ kĂ­vĂĄnom Ăľket dĂśbbenteni arra, hogy elĂŠg volt a fecsegĂŠsbĂľl, kezĂźkbe kell venni a sorsukat. SzĂŠchenyi szavaival ĂŠlve: ĂŠn a legkisebb szolgĂĄlĂłja akarok lenni a nĂŠpnek. IgazgatĂł voltam. Okosabbnak, jobbnak kellett volna lennem, hogy a helyzetet tudjam uralni, de elfogyott az energiĂĄm. HĂĄromszor ĂĄllĂ­tottak a pĂĄlya szĂŠlĂŠre, hĂĄromszor kezdtem Ăşjra az ĂŠletemet. Hatvan ĂŠvesen mĂĄr nem lehet Ăşj ĂŠletet kezdeni. Azt kell folytatnom, amit eddig tettem. Az IstentĂľl kaptam tĂĄlentumot, majd megszereztem a kellĂľ tudĂĄst, ĂŠs vannak betegek, akik vĂĄrnak. Senkinek nem ajĂĄnlkozom, de ha vĂĄrnak, megyek.

Az interjĂş teljes szĂśvege itt olvashatĂł >>