|
Hétfõn kezdõdik az iskola, mondhatnám megrendülten. De nem igazán tenném õszintén, mert az infó nem újdonság, tudtuk régtõl fogva, hogy szeptember 1.-e a kezdet napja. Elõkészületként pedig sok helyen már pénteken, így pl. Szegeden is, délután 3-kor városi tanévnyitó, méghozzá a feledhetetlen G. J.-rõl elnevezett iskolában.
S miközben a tanévkezdetrõl merengek, eszembe jut artikulálatlan szörny hangjaival a Tisza túl felén dübörgõ fesztivál, ahol középiskolások és egyetemisták ezrei hallgatják, de legalábbis elviselik, talán élvezik is az együttesek játékát. Eszembe jut némely gólyatábor szórakozása, ahol inni hasadásig volt a szórakoztató program, amelyet ébredéstõl ûztek másnap reggelig.
Igaz, senkit nem köteleznek az õrültségekre, mindenki maga dönt sorsáról, csak iszonyú nagy a kihívás, a környezet csábítása. És ebben a közegben dolgozik a tanár, ezzel a mondhatnám világhelyzettel küzd az iskola. Nem kiáltok világvégét, eszembe sincs, csak jelzem a valót.
A pedagógust illetõen meg azt említem, hogy ma már õ csak egy hírforrás a sok közül a tanuló számára, rajta kívül vannak még sokan, de nem a szokott könyvek, éppen nem. Tv, Internet, mindenféle média, de ki ne feledjem a filmeket. A tanár ezekkel él együtt, csak úgy, mint diákja, ha az övé. Ha még képes szeretni a kicsiket, mint a nagy lakli diákokat. És együtt él a tanerõ avval is, mi számára lidércként ott lebeg, hogy állása, egzisztenciája csak annyira biztos, mint bárki másé, e zaklatott világban.
Szóval kezdõdik a tanév, mint rendesen. Legyenek hozzájuk kegyesek égi s földi hatalmak. Tanár és diák egyaránt érdemli.
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!