Na, ennyit az eladói oldalról. Az éremnek van másik oldala
is. Az, az oldal hozzád kapcsolódik. Itt te gyûjtöd az ismerõseidet, vagy az
ismerõsök gyûjtenek téged. Lehet õket nézegetned, fényképpel vagy a nélkül a
neten. Ez az elsõ megközelítés. Ezt megengedik sokan. 'Jé, tehát én is ott
vagyok. Engem is látnak. Be jó ez.' Stb. Itt maximum egy-két fotóig terjed a
térség. Az email címét esetleg megnézheted. Ha üzensz, vagy akarsz valami
személyeset, ne várd a választ. Nem jön meg, soha. Elérhetõség nincs más az
eldugott email címnél. Telefonszám pedig semely kommunikációs eszköz esetében
sem lelhetõ fel. 'Nehogy már felhívjon engem, aki fel akar hívni.' Totális az elidegenedés.
A második vonulat a professzionális ismerõs. Ott már a
vonalas telefont megtalálhatod. Ha felhívod, legjobb esetben, a ráhibázott
napszakban érheted el, ha nincs éppen szabadságon, mert általában a munkahelyi
telefonról van szó. Küldhetsz neki email-t, egy idõ után talán választ is kapsz
tõle.
A harmadik vonulatot - én úgy hívom - a kommunikatív
ismerõs. Nála mindenféle elérhetõség szerepel. Telefonszám, webcím, mobilszám,
szóval valódi elérhetõségek. Ezt az ismerõsödet nyugodtan felhívhatod,
elmondhatod neki bánatodat, örömödet, egyéni elképzeléseidet, szóval mindent,
ami az eszedbe jut. Kár, hogy õk (A. J. -t idézve) a „törpe minoritás".
Slusszpoén. A napokban álldogáltam a villamos megállóban.
Jött egy idõs úr, akinek ismerõs voltam. Én is méregettem. Köszöntünk
egymásnak. Tisztáztuk, kik vagyunk, hol találkozhattunk. Valóban
találkozhattunk. Egyikõnk sem emlékezett teljes pontossággal. Felszálltunk a
buszra, amely a villamos helyett közlekedett. Beszélgettünk, amíg egyikünk le
nem szállt. Kezet fogtunk. Minden jót kívántunk egymásnak. És nem voltunk igazi
ismerõsök, csak ismerõsnek képzeltük magunkat.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!