|
Sárga madárka
Tráser László
2008 July 13, Sunday
Az ablakrácsból rám pillantott parányi sárga-zöld tollasért nem merészeltem izgulni, lévén oly picinyke még, nehogy ártson életesélyeinek szorongásom...
|
82 éves és elégedetten nevet rám.
Neki ismeretlen kortársa 86. éves az idén, megjárta az Elbrusz 2000 méter magasan lévõ szénbányáit a fogságban, fejtett szenet mécsvilágnál háton csúszva, 1957-ben az ÁVO vallatta, azután lehúzta a maga évtizedeit vidéki patikákban "fasiszta Ludovikás Horthysta tisztként" a rendszerváltásig. 1943-ban a frontra vezényelték frissen végzett hadnagyként, ma ezredes és a kertjében lesi a hajnalt, amikor a madarak köszöntik...
Nem hitte volna, hogy egykor még ezt is megéri... Legyen kegyes hozzá az Ég. * * * A Nõ valóban különleges Isten-teremtménye, a Férfi nem különben. Azután hogy miképpen lesz belõlük közösen Ember... És akkor még a Gyerekrõl, meg az Öregrõl említést sem tettem... pedig az Ember állapotai õk is. * * * Rögvest afféle ajándékot éreztem, amint azt a parányi sárga madárkát megláttam az ablakrácsba kapaszkodni.
Jutalom, mert etetem a morc galambokat, télen a várt varjakat, tavasztól a szépséges pintyeket évek óta? Eddig az ilyen kis sárga/zöld madárkák elkerültek. Most is a város túl felén akadtunk össze. Jelenését lefordítottam nyomban: ma sikerre vagyok ítélve. Az ablakrácsból rám pillantott parányi tollasért meg nem merészeltem izgulni, lévén oly picinyke még, nehogy ártson életesélyeinek szorongásom... (tráser)
|
|
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!