Feledhetetlen(?) álom: velem történt, de nem általam. Ajándék a néhány hajnali pillanat, honnan persze éppen akkor rántott ki az Ébredés. Még arra emlékszem, hogy kérdeztem, szereti-e azt a Másikat, mire grimaszt vágott, így a vagy... kérdésem másik fele már el sem hangzott.
* * *
Halott barátom egyszer kijelentette: õ már különösebben nem ragaszkodik az Élethez... akkor bejött valaki, és megzavarta vallomását. Jelzem nincsen ebben semmi meglepõ: minden Halott mond Életében valami fontosat, meg - különben sem ebbe pusztult bele. Legföntebb ezért. Elvásott a Kötél, ami az Élethez szorította.
Egyszerû: amikor elszabadult, a Halál martaléka lett. De akkor mi a jó? Újabb köteléket fonni az Élethez, vagy tûrni, hogy elenyészik a meglévõ? És ha az új Kapocs szokásaid, elveid ellen való? De miért emésztenéd magad? Õrangyalod határoz. Kegyelemért fohászkodj a Királyhoz. Ó Magasságok Ura, kegyelmezz...
* * *
Egy Költõ könyvet adott legújabb kedvese kezébe. A hölgy kivonult a költõ konyhájába és elkezdte hangosan olvasni a Dióbél királyfit. Majd a Tüskevár következett, hangosan. A Költõ akkor rákérdezett: miért nem magadban olvasol, mint a többiek? Mert már régen nem olvasott, és amikor ilyet tett, akkor mindig hangosan. Így megértem amit olvasok, különben nem.
-De ez ugye nem baj Cukika, nézett nagy barna szemével a Költõre... aki válaszul elvette tõle a könyvet és kezébe adta a farkát. Késõbb a Költõ mást szeretett.
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!