Minden egészségügyi verseny alapfeltétele, hogy az adott szolgáltatás tudományosan bizonyított tényeken alapuljon. Évtizedek óta - tehát igencsak vontatott tempóban - halad az ellátási protokollok kidolgozása, bevezetése a gyakorlatba, és fõleg rutinszerû alkalmazásuk. Ez a vontatottság akadályozza az ellátás minõségügyi ellenõrizhetõségét. Legjobb példai ennek a biztosítási felügyelet gyenge kísérletei a kórházak halálozási és egyéb ellátást jellemzõ mutatóinak standardizálására, közzétételére. Nem kevésbé pedig az a felzúdulás, ami e kísérleteket a szakma részérõl fogadta.

Problémás a tisztiorvosi szolgálat által képviselt, lassan két évtizedes gyakorlat, az ideiglenes (értsd: vég nélküli) mûködési engedélyezésben. Mindennek a gyökere a kórház-tulajdonosi szerkezetbõl, vagyis az Ötv.-bõl táplálkozik, következésképpen abból, hogy az egészségügyi hatóság halogató harcmodorral, a helyi politikai konfliktusok elõl tér ki. Jól lehet, már az óvodás gyerekek is tudhatják, hazánkban fele ekkora kórházi rendszerre sem lenne szükség. A hosszú évek alatt mégsem sikerült az ideiglenesen kiadott kórházi mûködési engedélyeket visszavonni, és legalább azokat az ellátó helyeket bezárni, amelyek adott minimális követelményeknek sem tesznek eleget.

A szolgĂĄltatĂł egĂŠszsĂŠgĂźgy kialakulĂĄsa lenne elvĂĄrhatĂł a reformok eredmĂŠnyekĂŠnt. Ebben, az ĂĄtalakult (verseny rĂŠvĂŠn, ĂŠs nem kĂźlsĂľ beavatkozĂĄsok kĂśvetkeztĂŠben) egĂŠszsĂŠgĂźgyi ellĂĄtĂłrendszerben legelĂľszĂśr is az ĂĄllami eszkĂśzĂśk hĂĄlapĂŠnzes magĂĄnĂŠrtĂŠkesĂ­tĂŠsĂŠnek kell megszĂťnnie. Ha majd ez az ĂĄllapot ĂŠszlelhetĂľ lesz, mĂĄr tudni lehet, eljĂśtt a szolgĂĄltatĂł egĂŠszsĂŠgĂźgy ideje. Ekkorra kiderĂźl majd az is, hogy ebben az Ăşj egĂŠszsĂŠgĂźgyben meg lehet, ĂŠs meg is kell fizetni az orvosokat, ĂĄpolĂłkat egyarĂĄnt, tehĂĄt a szakember-elvĂĄndorlĂĄs vĂ­ziĂłja nem vĂĄlik valĂłra. SĂľt ki fog derĂźlni, hogy tĂśbb szakember van a kelletĂŠnĂŠl. Ott lesz a tartalĂŠkhadsereg, amely szĂ­vesen lĂŠp majd a gyengĂŠn teljesĂ­tĂľk helyĂŠbe az intĂŠzmĂŠnyi ĂŠs egyĂŠni verseny keretei kĂśzĂśtt.

Csak olyan tĂĄrsadalomban alakulhat ki a szolgĂĄltatĂł egĂŠszsĂŠgĂźgy, amelyben nincs kĂśzmegegyezĂŠs a kĂśzteherviselĂŠs kikerĂźlĂŠsĂŠre, az adĂł- ĂŠs jĂĄrulĂŠkfizetĂŠs szabotĂĄlĂĄsĂĄra! Vagyis noha a tĂĄrsadalom kĂŠpes vehemensen ostorozni egĂŠszsĂŠgĂźgyĂŠt, sĂľt sokszor bĂťnbakkĂĄ is tenni, nem szabad elfelejteni, hogy ez az egĂŠszsĂŠgĂźgy ugyanennek a tĂĄrsadalomnak a "termĂŠke". TehĂĄt, legelĂľszĂśr is a reformĂĄlĂĄst a tĂĄrsadalomnak ĂśnnĂśn nĂŠzetein kellene kezdenie. A tĂĄrsadalomnak a "termĂŠnyt az urasĂĄg elĂľl dugdosĂł paraszti attitĂťd" helyett egy felvilĂĄgosultabb, polgĂĄribb viselkedĂŠsi kultĂşrĂĄt kellene felmutatnia.

Itt azonban visszakanyarodtunk az eredeti gondolathoz: nem az egĂŠszsĂŠgĂźgy ĂŠs egĂŠszsĂŠgbiztosĂ­tĂĄs ĂśnmagĂĄban ĂĄllĂł reformjĂĄra lenne szĂźksĂŠg, hanem a teljes ĂĄllamhĂĄztartĂĄs ĂşjrarendezĂŠsĂŠre. AlapvetĂľ ĂĄllamfilozĂłfiai kĂŠrdĂŠseket kellene legelĂľbb tisztĂĄzni. SĂľt nem csupĂĄn tisztĂĄzni, hanem kĂśzmegegyezĂŠsre jutni bennĂźk.

Mindez érdeke-e a parlamenti pártoknak? Érdeke-e a lakosságnak? Mert, ha érdeke, akkor nem kisebbségi, nem többségi, nem is kétharmados, hanem a legszélesebben vett nagykoalíciós kormányzásra van szüksége Magyarországnak, vagy ha ez nem megy, legalábbis politikai és társadalmi konszenzusra, és nem majd, hanem most.