Pedig egy „kisebb" Klebersberg mentalitású városatya mai döntnökeinknek sokadszorra is elmondhatná, - küldetésének meggyõzõdésével - a harmadik évezred Európájában igenis megtérülõ befektetés a mûvészetekre költeni. És kiharcolná a kulturális aljnövényzet dúsítását szolgáló koncepcionális, tartalmas, értékteremtõ kulturális költések jogát.
Egy fecske nem csinál nyarat. Ne felejtsök mondjuk el, hogy Molnár Gyula is képviselõ, és szerintem pl. neki, ha másért nem, a saját zenekara miatt, biztos megvan a szándéka költeni Szeged kulturális fejlesztésére. De, mint mondtam, egy fecske nem csinál nyarat.
2007-10-17 21:10 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Talán nem egy fórum keretei közé való, amit el szeretnék mondani, de Pavlovits Miklós írása rákényszerít engem is a színvallásra. Nem írta le, de talán tudja, hogy Nánay Szilamér pakol, immáron végleg elhagyja Szegedet, Budapestre költözik. Hivatkozhatnék arra, hogy a festõmûvész budapesti kiállítás-sorozata és a jegyzetben is említett kecskeméti kiállítása közben Porlódon csak egy önerõs Démászos megmutatkozásra futotta. Azt is elmondhatnánk, hogy Nánay korábban - a helyben híres ítészek értékelése alapján - csak akkor tudott a Szegedi Nyári Tárlaton kiállítani, ha álnéven adta be alkotását. Érdemes lenne azt is megemlíteni, hogy a Reök Palota nyitó kiállításán való részvételére csak egy befolyásos híve utolsó napi közbenjárása alapján kerülhetett sor, így maradt le mûve a kiállítás dokumentációjából is. Mindeközben a XX.század utolsó negyedének egyik legnagyobb magyar mûvészettörténésze, - aki még tisztelte annyira a mûvészetet, hogy csak megérteni, nem pedig irányítani akarta - , Mezey Ottó, lelkesen könyvet irt a Nánay mûvészetérõl, egészen botrányosnak minõsítve életmûvének „eltitkolását” a nagyközönség elõtt. De mondhatnám azt is, hogy a Magyar Festõk Társaságának nagytekintélyû elnöke legutóbb a két Kossuth díjas európai léptékû zseni, Gyarmathy Tihamér és Lossonczy Tamás munkásságával tudta csak párhuzamba állítani Nánay mûvészetét.
Mindeközben tanúi lehettünk annak, hogy Porlódon a silány másolatot, hogyan emelik mûvészi rangra, hamis üzenetek sokaságát közvetítve ezzel.
Tudjuk, hogy Nánay Szilamér szókimondó, büszke, vagyis nehéz ember. Ahogy általában a nagy mûvészek mind. Tudjuk, hogy ezzel nem csak barátokat lehet szerezni. S nyilvánvaló, hogy egy kultúrájára valamit is adó városnak meg kellene tudnia õriznie korszakos értékeit. Porlódnak nem sikerül, s ezt nemcsak Nánay példája igazolja.
Kedves Szilamér!
Azok nevében szeretnék elbúcsúzni Tõled és szegedi életedtõl, akik itt élve is nyitott szívvel tudják szeretni meditatív világodat, a fiktív evolúció nekünk szóló valóságát. Fogyunk, emlékezz ránk jó szívvel, mi is így teszünk!
Barátsággal:
Kardos Péter
2007-10-17 08:13 (El�zm�ny n�lk�li.)
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
...Ha lenne városunk felsõ vezetõi között a szellem hétköznapjaiért, netán európai összehasonlíthatóságáért elkötelezett, nem utolsó sorban hozzáértõ küldöttünk, akkor volna, aki átérezné a Darvasi által reprezentált helyi szellem égetõ hiányát.
2007-10-17 07:54: Bonne voyage, mes amis
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!