Politikusokra azért van szükség, mert valakinek rendelkeznie kell a döntési lehetõséggel. Akiket a - tulajdonképpen magunk helyetti - döntéssel bízunk meg, azok a politikusok.
Valóban. Csakhogy a politikusok, mire a döntéshozói helyzetbe kerülnek, már annyi ígéretet tettek támogatóiknak - nem az egyszerû választópolgároknak, hanem jóval nagyobb behajtási hatókörrel rendelkezõ támogatóiknak -, hogy nem tudják megtenni, hogy az optimális megoldás mellett döntenek. ( Lásd pl. frakciófegyelem. )
Listás választásra azért van szükség az egyéni mellett legalább részben, mert van úgy, hogy egy helyi jelölt nem tetszik képviselõnek, de attól még a pártjával szimpatizálok.
A listákat alapvetõen azért találták ki, hogy a töredékszavazatok se vesszenek el. Azaz egy körzetben X jelölt megkapta a többséget és egyéni képviselõvé vált, de azért azok szavazata se vesszen el, akik Y-ra vagy Z-re szavaztak. Te pedig ezt a helyzetet fordítod a saját elõnyödre, és ezzel semmi gond nincs.
[ ... ] képviselõt vissza is kellene tudni hívni bizonyos esetekben.
Pontosan meg kellene határozni, hogy melyek azok az esetek, amikor akár egyetlen ember kezdeményezése alapján visszahívható a képviselõ. ( Azaz a megadott választókörzetbõl összeszed x embert, akkor a képviselõ a továbbiakban ne legyen a választókörzet képviselõje. Az viszont biztos, hogy ezt az x-et nem egyszerû meghatározni. )
Politikusokra azért van szükség, mert valakinek rendelkeznie kell a döntési lehetõséggel. Akiket a - tulajdonképpen magunk helyetti - döntéssel bízunk meg, azok a politikusok. Mivel pedig ilyen kell, erre sokan ráhajtanak és ezek lesznek a mai értelemben "igazi politikusok".
Listás választásra azért van szükség az egyéni mellett legalább részben, mert van úgy, hogy egy helyi jelölt nem tetszik képviselõnek, de attól még a pártjával szimpatizálok. Például én pont ebben a cipõben járok most... Ugyanakkor a konkrét emberre való szavazásnak kellene nagyobb súly, az biztos, és a képviselõt vissza is kellene tudni hívni bizonyos esetekben.
No igen, a szavazatokra optimalizált vezetés nem hatékony. Ez megint a tyúk meg a tojás esete. Problémát akarok megoldani, vagy szavazatokat akarok?
Ha a felmerülõ problémákat sorozatosan jól oldod meg, továbbá közérthetõen elmondod, hogy miért ez a választhatóak közül a legjobb megoldás, akkor mindkettõ megvan. Igaz, nem rövidtávon.
Sõt (sajnos ) politikusokra is szükség van.
Miért is? Adott a probléma, létezik egy vagy több - a legtöbb résztvevõ számára optimális - megoldása. Politikusra akkor van szükségem, ha el akarom hitetni a többiekkel, hogy az a megoldás, ami nekem jobb az optimálisnál, az - minimum nem rosszabb, de inkább - jobb a többieknek is.
A listás/egyéni választási rendszer közti a dilemma tényleg valós. Itt is az a helyzet, hogy egy jó arányt kell(ene) találni.
Szerintem nincs jó arány. Vagy bármilyen arány rosszabb a tiszta megoldásnál. Ez a politikusoknak jó, mert se az egyéni felelõsségrevonás nem oldható meg, de a nép akarata sem teljesül a maga arányaiban.
No igen, a szavazatokra optimalizált vezetés nem hatékony. Ez megint a tyúk meg a tojás esete. Problémát akarok megoldani, vagy szavazatokat akarok? A politikusok többsége rövidtávon gondolkozik: nem nagy államférfi akar lenni, hanem most akar miniszteri fizetést... Csak akkor cselekszenek, ha már nincsen más választás. Ilyenkor lesz belõlük nagy államférfi....
Egy pillanatra sem gondoltam, hogy államra ne lenne szükség. Sõt (sajnos ) politikusokra is szükség van. De ezeknek korlátozniuk kellene magukat, amennyire csak lehet. Vagy a civil társadalomnak kellene õket korlátozni, mint nálunk fejlettebb demokráciákban.
A listás/egyéni választási rendszer közti a dilemma tényleg valós. Itt is az a helyzet, hogy egy jó arányt kell(ene) találni. Talán azért vesztek el mára a nagy, világokat mozgató eszmék, mert már mindenki tudja, érzi, hogy nem egy eszme, hanem az eszmék és egyensúlya hozhatja a megoldást. Ez meg amolyan babramunka, nem olyan élvezetes, mint egy forradalom.
Viszont - valjuk be, - a legtöbb ember nem távlatokban gondolkodik, hanem mondjuk a gáz árában, vagy a fizetésében. (Nincs ebben semmi kivetni való, hiszen elsõsorban ilyesmik határozzák meg az életet.)
Valahol olvastam egy pscichológiai kísérletrõl, amelyben választhatott a páciens: Egy fél tábla csoki most, vagy egy egész holnap... A most-ot többen választották...
Mi választók meg megszívjuk a magunk hülyeségét, hogy az ígéretekre szeretünk figyelni. Szerintem éppen itt van a kutya elásva, hogy miért is megy jobban néhány dolog a diktatúrákban, a nem eléggé szabad demokráciákhoz képest.
Szerintem nem... A nemzetközi sakknagymester jelentõs fölénnyel nyerné azokat a partikat, ahol az ellenfél lépéseibe bárki beleszólhat és a legtöbb szavazatot kapott lépést lépik meg. A profi mindig hatékonyabb az amatõrök seregénél.
A társadalomnak szabadon kellene tenni, amit csak akar, és a választott vezetésnek csak akkor volna szabad ebbe beleszólnia, ha a társadalom nem bír valamiben magától megegyezni.
A társadalom egyénekbõl áll, és az egyének cselekedeteinek összessége adja a társadalom mozgását. Szükség van az államra, mert különben oda az oktatás, az egészségügy, a közbiztonság, a nyugdíj, az utak, a tömegközlekedés... Viszont az államnak az eddig felsoroltak bizonyos szintû támogatásán túl nem kellene annyi mindenbe részletekbe menõen szabályozni...
Akkor nem lenne frakció sem, ha mindegyik maga lenne egy-egy játékos.
Pedig a nép akaratát sokkal jobban tükrözné a tisztán listás választás... (Most magam ellen írtam, de a dilemma valós...)
off
Írtam, hogy hosszú lett... Félre ne értsd, nem a hosszával, vagy a tartalmával volt bajom, hanem a saját reakcióidõmmel.
/off
Mindaddig, amíg igérgetésekkel választást lehet nyerni,
Nyilván nem az ígérettel van baj, hanem azzal, hogy megtartják-e? De véleményem szerint már 2002-ben semlehetett csupán ígéretekkel nyerni. Ahhoz túl magas volt a részvétel.
Az összes választási program ígéret. Legyen benne szó akár életszínvonalemelésrõl, akár reformról...
továbbá a választási programnak a kormányprogrammal nem szükséges azonosnak lennie,
Amennyire én látom, egyre inkább szükséges.
Még nem... Még túl friss az érzése a tényleges választásnak..
Azt hiszem, nem tévedek túl nagyot, ha azt gondolom, hogy a politikai programok az átlagembert nem érdeklik. Nem hiszem, hogy ennek alapján döntenének. Eddig inkább a hitelesség a jobb jövõ ígéretének hihetõsége döntött,míg most már inkább a tapasztalat.
Az ember mindig hinni akar, és a hit lebontásához sok annak ellentmondó tapasztalat kell ( bár van, amikor nincs annyi tapasztalat, amennyivel a hitet le lehet bontani ) . Még nem gyûlt össze elegendõ tapasztalat és a politika még mindig elfordít embereket a szavazástól...
Mindaddig, amíg igérgetésekkel választást lehet nyerni,
Nyilván nem az ígérettel van baj, hanem azzal, hogy megtartják-e? De véleményem szerint már 2002-ben semlehetett csupán ígéretekkel nyerni. Ahhoz túl magas volt a részvétel.
továbbá a választási programnak a kormányprogrammal nem szükséges azonosnak lennie,
Amennyire én látom, egyre inkább szükséges.
valamint választás nyerhetõ az ország gazdasági helyzetét rontó programmal,
Ezt nem nagyon értem... Amennyire én láttam, eddig minden programban reformok szerepeltek az ígéretek fedezeteként.
Azt hiszem, nem tévedek túl nagyot, ha azt gondolom, hogy a politikai programok az átlagembert nem érdeklik. Nem hiszem, hogy ennek alapján döntenének. Eddig inkább a hitelesség a jobb jövõ ígéretének hihetõsége döntött,míg most már inkább a tapasztalat.
Abban viszont egyetértek veled, hogy ha majd ismertek lesznek a pártok programjai, akkor nem lesz haszon nélkül való, azokat kicsit alaposabban megvitatni.
Javarészben egyetértek, mégis úgy gondolom,hogy minél több külön szervezet van jelen a parlamentben, annál nagyobb a valószínûsége, hogy valós egyeztetés történik a döntésekrõl.
Minél több parlamenti párt kap a választóktól bizalmat, annál teljesebb a demokrácia. Legalábbis szerintem.
Ha a gazdasági helyzetet nézzük, akkor:Mindaddig, amíg igérgetésekkel választást lehet nyerni, továbbá a választási programnak a kormányprogrammal nem szükséges azonosnak lennie, valamint választás nyerhetõ az ország gazdasági helyzetét rontó programmal, addig a demokrácia egy hangzatos dolog, de inkább káros.
Ha pedig nem a gazdasági helyzetet nézzük, akkor rá kell szoktatni az embereket, hogy pusztán szellemi táplálékkal beérjék. és gyarapodjanak csak a szellemi táplálék által. ( Vö: Üres hassal boltba mégy kenyérért, vagy könyvtárba|temlomba...)