Kint vagyunk a vízbõl. Ezt is elértük. Nem hittük volna egy évvel ezelõtt. Lám-lám, az idõ a sikerhez is elegendõ, meg a bukáshoz is. Itt azonban a sikerrõl szól a fáma. Egy a baj, hogy ezt a siker sztorit nem lehet ellenõrizni. Sõt. Ha innen nézzük, a vízbõl kevesebb van, de jobb lenne, ha még kevesebb lenne. Optimista az, aki a magas vízben is meglátja a sekélyet, pesszimista, aki a sekélybe is belelátja az áradást. Mert nagy víz idején nyugodtan kommunikálhatjuk: medrében a folyó, csakhogy ezt legfeljebb sekélyes hazudozásnak értheti a parton nézelõdõ ember. A kommunikációs megoldások idõszakát éljük, amit információs korszaknak nevezünk. Inkább csúsztatások korának mondanám. Akár a korábbi betonreklámról írt soraimban. És ki figyel oda? Itt, most az áhított jó híreket kell elmondani. E verzió úgy hangzik. Az ár nem sodort el bennünket, mert kinyitottuk a zsilipet. A zsilipen keresztül a víz lefolyik a csatornarendszerbe, onnan pedig a tisztítón keresztül a folyóba. A víz mennyisége éppen annyival kevesebb, amennyi vizet a csatornarendszer és a tisztítómû fel tud venni. Az árvíz tehát hurkot ír le, de ettõl még árvíz marad. A tábla kétségtelenül a felszín fölé került, de ennek alig van jelentõsége. Sekély e kéj.