AzĂ©rt a vĂz az Ăşr |
IllesLazar
(2006 April 17, Monday, 20:50) |
Habár fölĂĽl a gálya, alul a vĂznek árja, azĂ©rt a vĂz az Ăşr. A költõi allegĂłria most a visszájára fordult. Itt a vĂz, Ă©s az embernek kell a gáton lennie - ott van - hogy kĂ©pes legyen megállĂtani a pusztĂtás folyamát. KĂ©pes lesz. Amerre a szem ellát vĂz, vĂz Ă©s vĂz. AggĂłdĂł emberek jönnek, nĂ©zegetik a Tiszát, amely már egyszer zĂşgva, bõgve törte át a gátot. El akarta nyelni az egĂ©sz világot. A világot nem tudta. A várost igen. És akkor is idõlegesen. Most nem lenne e blogban sem emlĂ©kezĂ©s, ha - vissza az elsõ mondathoz - az allegorikus vĂz nem lett volna a gyõztes. Az ember kĂĽszködve, sĂłhajokat eregetve, egymással összefogva lehet maga is nagy, mint vĂznek árja. Most is kĂ©pes lesz kordában tartani a tarthatatlant. S a vĂz, amely áldás Ă©s átok, most határmezsgyĂ©n marad. Nem volt nagyobb, mĂ©gis medrĂ©t megtartja. Ebben ott az elõdök munkája harminchat Ă©vnyi távlatban, az utĂłdok munkája most. Raktak homokzsákokat. Raknak homokzsákokat. Most a legtöbbet a nagyfai elzártak! Ăśltek össze stábok, ĂĽlnek össze stábok. A vĂ©gĂ©n gyõztek. Most gyõzni fognak. KĂ©pesek megtenni, amit az elõdök, kĂĽzdve vĂzzel, idõvel.
(2006-04-17) |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!