|
Trabant-érzés |
| IllesLazar
(2006 January 12, Thursday, 23:24) |
 Amikor megvettük elsõ Trabantunkat, nagyon örültünk. Soron kívül jutottunk hozzá. Speciális munkahelyi akció keretében. Ha nem sikerült volna elkapni e kontingensbõl egyet, várhattunk volna nyolc évet. 1975-öt írtunk. A Petróleum Kikötõi lerakatban vehettük át. Hajnalban keltünk, hogy 9-re felérjünk Pestre. Ott fél napos sorban állás következett, papírok intézésével, pecsétek papírokra nyomkodásával. Színt nem kellett választanunk, hiszen megmondták elõre, fehéret kapunk. Ebbe is beleegyeztünk. Az ügyfélszolgálati térben a jól ismert várótermi, karfa nélküli, mûbõr fotelek jelentették a komfortos, ámbár puritán berendezést. A padló fehér aprófoltos mûkõ lapokkal volt borítva. Pultok mögött adminisztrátorok gépeltek szorgalmasan. Egy ital automatából kólát vehettünk. Elszívtunk tíz-tizenöt szál Fecskét. Kékköpenyesek sürögtek-forogtak. Hozták a híreket. Most lehet kijönni - az olajfoltos betonplaccra - megtekinteni a Trabantot. Álltak ott Zsigulik, Trabantok garmadával. Nézegettük a sajátunkat, megszagoltuk. Kellemes friss Trabant illata volt. Olyan mûanyagos, endékás. Benzincsap alul jobboldalt. Szürke filc szõnyeg. Sínen tologatható elsõ ülések. Vezetõ melletti utasnak kapaszkodó. Kesztyûtartó polc, szintén szürke filccel borítva, benne a kék kötésû Trabant-kezelési útmutatóval. Középütt a szívató és a szellõztetõ retesze. Rádiója nem volt. Nem éltünk még az információ társadalmában. Felberregett a motor hangja. Mit berregett? Muzsikált, ahogyan csak egy Trabant muzsikálhat az átvétel napján. Trabant autótulajdonosok lettünk. Kora délután volt, amikor hazaindulhattunk. Hetvenig nyomtuk a gázt, vigyáztunk, még bejáratós volt a „kocsi" - így mondtuk - kocsi, miközben tombolt bennünk a büszkeség, a Trabant-fíling. Akkoron még nem tudhattuk, hogy ez az érzés a Trabant-fíling. Ezért értelmeztük büszkeség gyanánt. A benzinkútnál csurig töltettük a huszonöt literes tankot. Száz forintot fizettünk, abban már egy tízes borravaló is benn volt. Eljött az elsõ hétvége. Szombaton délután, a munka után, felpakolt a család, és a Duna-menti metropoliszból Szegednek vette az irányt. Hetvennel pöfögve öreg este lett mire leértünk. Nagy idõk tanúja lehetett ez a Trabant. Még hat évig szolgált ki bennünket. Akkor került eladó sorba. A neve Ubul Xerxész volt. Béke poraira.
(2006-01-12) |
,
Blog
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!