Eljött az idõ, beszĂ©lni kell az „uniĂł helyzetĂ©rõl".
Beszélni fognak balról és jobbról, ne legyen kétségünk, és a sorrendiség is ez
lesz. Elõbb a kormányfõ a parlamenti nyitónapon, utóbb az ellenzékfõ saját
hallgatósága körében a millenáris teremben. Nem veszem a bátorságot, hogy
megsaccoljam, ki mit mond. Legyen ez kinek, kinek a saját gondja. Itt, e blog
keretében, csak saját véleménynek, és nem találgatásnak kell megjelennie.
Mivel, e pillanatig egyik beszéd
sem hangzott el, az embernek szabad a keze, a fülérõl már nem is szólva; vagyis
azt mondhat, amit fontosnak tart.
Kezdjük az elején!
Elsõ posztulátum: eltelt húsz év
a parlamenti lázas semmittevĂ©s jegyĂ©ben. Tudom, belĂĽlrõl ez nem Ăgy mutat, de
engedtessĂ©k meg az embernek kĂvĂĽlrõl megĂtĂ©lnie mindezt, mert belĂĽlrõl csak a
honanyák Ă©s honatyák tudnák megĂtĂ©lni, ha vennĂ©k a fáradságot, Ă©s kĂĽlönösen
azok, akik a kezdetektõl ott bent ĂĽlnek, hogy megĂrják ebbĂ©li nĂ©zeteiket.
Második posztulátum: az elmúlt
húszévi semmittevéssel ez a miniszterelnök szeretett volna leszámolni. Ékes
jele ennek az õszödi beszéd. Ki a kiszivárogtató? Lehet maga a miniszterelnök,
lehet a pártja. Nagyjából egyre megy, mindkét esetben baklövést követtek el,
mert magas labdát adtak az ellenzéknek. Ha az ellenzék a kiszivárogtató,
tudatosan vezették a kormányt olyan helyzetbe, amilyenbe került. Ha feltesszük
a kĂ©rdĂ©st ma: „kinek használt?" A közvĂ©lemĂ©ny kutatások alapján nem nehĂ©z a
választ megadni. Vagyis, minél rosszabb a kormányfõnek, annál jobb valakiknek,
- de nem az országnak. Ez lenne az alapálláspont? Az országnak éppen eléggé az
ürülék maradt, mint választási lehetõség.
Harmadik posztulátum: a kormány
nem tétlenkedett, próbált reformokat bevezetni. Ilyen lett volna az
egĂ©szsĂ©gĂĽgyi reform, ha reform lett volna. Nem volt reform, csak a koalĂciĂłs
partnerrel kialkudott kompromisszum. A felpuhĂtĂłk azonban nem a koalĂciĂłs
partner oldalán keresendõk, sokkal inkább az egyik oldalon. A torpedót -
nĂ©pszavazás formájában - mĂ©gis az ellenzĂ©k lõtte ki, Ăgy nem lett sem reform, sem
a reform paródiája. Eredménye: semmi se változzék, a pénzpazarlás folytatódjék!
Negyedik posztulátum: a
kisebbsĂ©gi kormány igyekezett. Javára ĂrhatĂł, hogy az állami költsĂ©gvetĂ©s
végletes elúszását meggátolta. Ezt nevezik konvergencia programnak, vagy fiskális
gatyamadzag megszorĂtásnak. Sõt, sikeres derĂ©kszĂj meghĂşzásnak. Az ellenzĂ©k
egyebet sem tett, mint e lépéseket támadta, becsmérelte, mert sokkal jobban
tudta, bár ennek semmi nyoma sem volt fellelhetõ kommunikáciĂłjában azon kĂvĂĽl,
hogy az országnak erõsnek kell lennie programszerûen.
Ă–tödik posztulátum: preventĂv
csapás a világválság megelõzésére - e formában kihirdetve legalábbis - nem
történt, noha nem tavaly õsszel derültek ki a dolgok. Felteszem, inkább a
sumákolás folyt a pénzügyminisztérium tájékán. Megjegyzem a rettentõen
tájékozott másik oldal sem törte kezét, lábát, hogy elmondja a népnek, ne
tovább, itt egy világgazdasági-válság van kibontakozóban, tehát jó lenne
valamit már tennie népnek, kormányának.
Hatodik posztulátum: a
világgazdasági-válság összetett. Egyfelõl a hitelezés évtizedes gyakorlata
mondott csõdöt. E csõdben a kreatĂv banki termĂ©kgyártás fõszerepet kaphatott. E
kreativitás mögött: a „hogyan szabaduljunk a cikornyás hitelektõl?" Ă©s a
„hogyan szakĂtsunk nagyot?" cĂmĂ» önĂ©rdek lapult.
Nem kevésbé cikornyás volt az
olajár spekuláció, amely mesterségesen gyenge árfolyamon tartotta a dollárt. És
sajnos, mesterségesen erõs árfolyamon tartotta a forintot. Aligha kellett ehhez
egy Surányinak lennie bárkinek, hogy észrevegye az összefüggést. Felteszem,
tehát a pénzügyminiszternek is idõben reagálnia kellett volna, ha információk
birtokában lett volna - ide értve az apparátust leginkább. De, a nagy okos
ellenzék oldaláról sem lehetett érdemi felszólalást hallani, olvasni, hogy:
„álljon meg a nászmenet, töke van a menyasszonynak."
Hetedik posztulátum: az igazságot
a nemzeti csĂşcson, mint olyanon, Demján Ăşr mondta meg, amikor beszĂłlt: „a
pofánk már leszakad". Bocsánat a szabd fordĂtásĂ©rt. Az ĂĽzenetet prĂłbálta venni
a kormányoldal, amelyet magas Ăvben potyogtatott le ott, Ă©s akkor a másik
oldal. Ide Ă©rtve ezzel, a „minĂ©l rosszabb nektek, annál jobb nekĂĽnk" felfogást.
És e felfogás az óta sem változott. Az idõ azonban - noha gondolják - nekik
dolgozik, mégsem, az idõ az ország ellen dolgozik. Sajnos.
Mivel a nemzeti csĂşcson
kiderültek az álláspontok, és az óta sem változtak, az elsõ posztulátumban
leĂrtak Ă©rvĂ©nyben maradtak, mert a lázas semmittevĂ©s - Ă©rtsd egĂ©szsĂ©gĂĽgyi,
oktatási, közigazgatási, szociális elosztás rendszere változatlanul tartása -
ma is zajlik.
E semmittevés a teljes
parlamentet jellemzi, kiket ezért, kiket azért.
Az ország értékelésében innen
lehet elrugaszkodniuk az ország helyzetét értékelõknek, ott, ahol annak helye
Ă©s ideje van. A nyitĂłnapon.
A többi - ahogyan egykori matematika
tanárunk mondta az általános iskolában - csak motyorgás. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
IllesLazar 2009 February 15, Sunday, 12:56:00
Bokros csomagja volt az egyetlen, Ă©s azok szĂ©gyellhetik most magukat, akik elhitettĂ©k a nĂ©ppel, nem volt rá szĂĽksĂ©g. Az egyetlen konzisztens program, amely olvashatĂł, ma is BokrosĂ©. Saccoljunk: hĂ©tfõn a hĂşszĂ©ves semmittevĂ©snĂ©l több, de Bokroshoz mĂ©rten valĂłszĂnĂ»leg kevesebb fog törtĂ©nni. De, ami törtĂ©nik, az nem lesz az ellenzĂ©k ĂnyĂ©re, de továbbra sem fogjuk megtudni, mit tennĂ©nek NavracsicsĂ©k azon kĂvĂĽl, hogy erõs országot akarnak. Ami egy jĂłl hangzĂł blõdsĂ©g ebben a pillanatban, Ă©s az is marad, amĂg a felsorolt nagy elosztási terĂĽletek változatlanok maradnak: egĂ©szsĂ©gĂĽgy, oktatás, közigazgatás, szociális rendszer.
Orvos 2009 February 15, Sunday, 10:40:19
A kortĂĽnet tehát le van Ărva (mondjuk szerintem a Bokros csomag azĂ©rt valami volt, ha nem is elĂ©g, Ă©s rĂ©szben vissza is fordĂtották). Alighanem ezt már mindenki tudja is. Vajon hĂ©tfõn törtĂ©nni fog valami?