A nép vezére, értékelés helyett inkább, körutazásba fogott. Egyéni temperámentum kérdése, hogyan lehet az értékelés idĂľleges elmaradását értékelni. Lehet így: a kedves fĂľvezér úr belátta korábbi politikájának tarthatatlan mivoltát, és inkább világgá ment. Vagy: színt kellene vallania, mibĂľl finanszírozná a jelentĂľs adó-és járulékcsökkentést, mivel „majd két év alatt kinĂľjük a hiányt” típusú blablától az IMF menne falnak legott, de valószínĂťleg az utóbbi idĂľben a krízis által kiképzĂľdött magyarok sem vennék már be az ilyen szöveget. Vagy: azt kellene mondania, itt a reformszövetség programja, amit magamévá tettem, és alig várom, hogy nekilendüljek a megvalósításának. Vagy: összehívná híveit a debreceni nagytemplomba, és amint megtudnánk a kiszivárgó hírekbĂľl, bevallaná: éjjel-nappali hallgatásunk felért egy igazi nagy hazugsággal, bocsássatok meg híveim.

Bármelyik variánst nézem, alighanem népszerĂťségvesztésbe torkollik. Mint köd oszlik szét a kétharmados álom ennek hatására, és nem lesz elnöki rendszer, parlamenti bebetonozódás, miegymás.

A körutazás valami ilyesmit sejtet, az értékelés Európa értékelése lesz. Arról fog szólni, nagyon rossz stratégiát követ az EU, amit észrevettem, és elmentem lengyel barátainkhoz egyeztetni, és Ăľk is így látják, sĂľt a New York Times is megírta, amit megírt, tehát Angélának jól megmondtam, meg telefonon Sarkozynek is, hogy ennél azért többet várnánk tĂľlük, a sógoroknak pedig szemtĂľl pofába, mert én egy ilyen erĂľs fiú vagyok. És a németek, franciák nekem belátták, igazam van, és javasolták is, legyek római pápa, s ha az nem menne, majd lemondatják Fletó bácsit, hogy megkapjam azonnal a helyét. És így tovább a végsĂľ gyĂľzelemig, amit összeomlásnak hívnak.

Mert a hazugságokból épített légvárak összeomlanak ugye?