A politika az emberekĂŠrt van. Akkor is, ha azt sem egyik, sem mĂĄsik nem Ă­gy gondolja. Ma a politikĂĄt a politikusokĂŠrt 'csinĂĄljĂĄk'. Mondhatni „l'art pour l'art". SzĂŠgyenteljes.

És ma már nincs, aki kezdte. Nincs, aki visszaütött. Csak az adok-kapok, van. Ez az adok-kapok a közjót nem szolgálta, nem szolgálja, és nem fogja szolgálni.

Most itt ez a blĂľdli, amit nĂŠpszavazĂĄsnak mondanak.

Az akarjĂĄk tĂľlem, hogy tegyek hitet egyik vagy mĂĄsik tĂĄbor mellett.

A hittĂŠtelek kora lejĂĄrt. A hit annyira szemĂŠlyes Ăźgy, hogy abba nekik belemĂĄszniuk a legnagyobb illetlensĂŠg, amit ember elkĂśvethet.

Nota Bene: A hit nem egyenlĂľ a csorda szellemmel. A csordaszellemet meghagyhatjuk a szarvas barmoknak, a legelĂľn.

MiĂŠrt is kellene nekem nĂŠpszavaznom? TalĂĄn, hogy ennek-vagy annak az igazĂĄt bizonygassam?

Nem fogom bizonygatni. Sem egyikĂŠt, sem mĂĄsikĂŠt.

Egyik a lelkemet akarja, a mĂĄsik anyagi valĂłmat.

Sem a lelkem, sem anyagi valĂłm nem eladĂł.

Itt a vÊge. Lehet elhúzni.