Mondják, csak a szenvedéssel megváltott érzések számítanak, a többi színes ábránd, könnyes felhõjáték. Ha kiállod fényes késeinek próbatételét, megválthat a fájdalom. Ó milyen könnyû szavalni Barátim mások, az elesettek, a többiek emberi méltóságáról, amíg nem éled meg te magad, mit jelent kérni a Nõvért, könyörüljön, enyhítse megaláztatásod nyomorát, tegyen tisztába úgy, mintha lennél kisbaba, rózsaszín s nem ráncos popsival...

Éjféltájt fordítsanak másik oldaladra az ágyban, azután késõbb megint, vigyék ki a kacsát és fohászkodj erõsen: Angyal, ne ébredjek forró levemben! Annyi vagy ismét, mint hajdanán voltál abban a régi kórteremben, míg odakint „másik" felszabadítóink bombázták a Nagyállomást. Védelmül elõlük, rendíthetetlen nõvérkéink a Gyermekklinika maradék betegeit kiköltöztették az udvarra... Késõbb Apád (hogy ne fulladj a légszomjtól) béna tested kicipelte a bunkerbõl a fényre, ahol tudatlanul, félelem nélkül nézhetted a kék égen fölöttetek szálló ezüst hasú repülõket, amint nyomukban kis fehér pamacsokként lobbantak az ejtõernyõk, hordozva terhük, a szépen süllyedõ bombákat.

Valami hasonlót élhettél át a minap is, de ezúttal nem bombáztak. Ismétlõdött valami, vagy csak játszott veled a Sors? A szokottnál most közelebb kerültél Rémkirály sötét udvarához, de változott valami benned? Igaz, ismét váratlan sietséggel történt minden, mintha rád törnék az ajtót, te ezúttal is készületlen... Zártak csõkoporsóba is, hol leláncolt alvilági szörnyek dörömböltek fejed mögül, már-már letépve bilincseik, és ha tehetnék, rád rontva fölfalnának téged, a pokolbéli Gép szörnyû gyomrába került, kiszolgáltatott Embert. Vén gyerekként hitted: vérfagyasztó kopogásuk õrületet idéz, de van benne rendszer!

Valójában csak géphiba az eszement dübörgés, mondták késõbb a kezelõk, nem tûrõképességed tesztelték, bár okkal érezted: zörgõ Fém és Mágnesség rémisztõ árnyéka tornyosult föléd hatalmasan. Amint dicsekedve az átélt borzalmas díszletekkel, melyek alkalmasak lettek volna pusztításodra, fennhangon kérkedtél, egyszeriben megtudtad, milyen sokan jártak az Alvilág tornácán, de õk hallgattak átélt félelmeikrõl... Talán azért járhattál a Pokol tornácán, hogy helyettük is beszélj?