ApĂĄd barĂĄtja volt, jĂł cimborĂĄk, ApĂĄd odajĂĄrt hozzĂĄjuk a Francia utca 9.-be, de mĂŠg a hĂĄborĂş elĂľtt, akkor barĂĄtkoztak a Katona... ejnye nem jut eszembe a neve, mondja beszĂŠlgetĂľtĂĄrsam, mikĂśzben csak ĂŠrtetlenĂźl hallgatok. Mire kidadogom, hogy na de hogy jutott el hozzĂĄd ez a hajdani barĂĄtsĂĄg, Gyula Ăşr valami rĂŠgi nĂŠnirĂľl kezd mesĂŠlni, aki mĂŠg gyerekkorĂĄban emlegette a frontra kĂźldĂśtt ĂŠs ott elesett fiĂĄt, neki volt barĂĄtja a bĂŠkeĂŠvekben ApĂĄm.
AnyĂĄmmal ĂŠppen a 2. Magyar Hadsereg frontra kĂźldĂŠse elĂľtt eskĂźdtek ĂśrĂśk hĂťsĂŠget a Fogadalmi templomban, a fess, ifjĂş szabĂłmester ĂŠs a csinos kis varrĂłlĂĄny, Ă­gy tĂŠlvĂ­z idejĂŠn januĂĄrban, amikor „nagy hĂł volt". ApĂĄmnak az akkor divatos, talĂĄn szĂ­vdĂśglesztĂľ JĂĄvor-bajusza volt,  JĂĄvor PĂĄl szĂ­nmĂťvĂŠsz ĂşrrĂłl mintĂĄzva, amit ugyan kĂŠsĂľbb sosem viselt, de az Ăźnnepi alkalomkor ez dukĂĄlt. AnyĂĄm fodrĂĄsz fĂŠsĂźlte szĂľkĂŠs-hullĂĄmos tincsekkel, hĂłfehĂŠr nagy estĂŠlyiben, tĂźll-fĂĄtyollal pompĂĄzott, ĂŠs romantikus szĂ­ve bizonyĂĄra teljes ĂĄtĂŠlĂŠssel, lobogĂł ĂŠrzemĂŠnnyel tekintett a JĂśvĂľbe. Ami azt illeti, a belvĂĄrosi szabĂł Ăźzlet a hĂĄborĂş elĂľrehaladtĂĄval becsĂľdĂślt, ApĂĄmnak sĂźrgĂľsen ĂĄt kellett mennie valami biztos ĂĄllĂĄsba, ami a katonĂĄskodĂĄstĂłl is megmenti ĂŠs kenyeret is ad.
Vasutas lett ĂŠs igencsak alul kezdte, az akkoriban mĂŠg lĂŠtezĂľ kocsifĂŠkezĂľ sarzsival. VĂŠgelĂĄthatatlan tehervonatokon az utolsĂł vagon huzatos fĂźlkĂŠjĂŠben kucorgott, utĂĄna mĂĄr csak a sĂ­nekre lĂĄtni. Ha a mozdony lassĂ­tott, megĂĄllt, behĂşzni a kerekekre szorulĂł fĂŠkpofĂĄkat, ha meg gyorsĂ­tott, kiengedni mindet. EgymagĂĄban, kegyetlen hidegben, tĂťzĂľ nyĂĄri napon, ĂŠjszakai sĂśtĂŠtben, rĂĄadĂĄsul zavaros hĂĄborĂşs ĂŠvek idejĂŠn.
A fess fiatalember megadta az ĂĄrĂĄt, hogy nem vittĂŠk el katonĂĄnak. Egy este a szegedi pontonhĂ­d ĂŠpĂ­tĂŠsĂŠrĂľl is megszĂśkĂśtt, ki tudja hovĂĄ merre vittĂŠk volna Ăľt is, szovjet mĂŠrtĂŠkkel mĂĄlenkij (kevĂŠske) robotra. Akkoriban szibĂŠriai bĂĄnyĂĄkrĂłl suttogtak Kelet-EurĂłpĂĄban is. SzĂśkĂŠse kĂźlĂśnben ĂŠletveszĂŠlyes volt, mert az ĂľrĂśk dobtĂĄras gĂŠppisztollyal felĂźgyeltĂŠk a hĂ­dverĂľket ĂŠs nem voltak tekintettel semmire.
AnyĂĄm sem ĂśltĂśzĂśtt ki olyan szĂŠp ruhĂĄban soha tĂśbbĂŠ, mint ott a templomban, kĂŠsĂľbb ĂŠveken ĂĄt vas sparhelten fĂľzĂśtt a platnin, etetett nĂŠgy gyerekĂŠt ĂŠs sokszor jĂł volt, ha reggelire Ăşgy ĂĄlltĂĄban, kitĂśrĂślhette a nagy lĂĄbasban elĂľzĂľ naprĂłl maradt, zsĂ­rtalan krumplis tarhonyĂĄt. A '60-as ĂŠvek kĂśzepĂŠtĂľl, amikor mĂĄr jobban ment, ApĂĄm vasĂĄrnaponkĂŠnt aranyszĂ­nĂť rĂĄntott hĂşst sĂźtĂśtt.
AnyĂĄm ĂŠlete utolsĂł ĂŠvtizedĂŠben mĂĄr gyakran jĂĄrhatott templomba, hitbĂŠli vonzalma nem tartozott senkire. NĂŠgy gyereket kitanĂ­ttattak, fĂślneveltek, azutĂĄn elmentek. PĂŠnzben, vagyonban sosem bĂľvelkedtek, ĂŠppen csak megĂŠltek. Panaszukra nem emlĂŠkszem, de a szebb jĂśvĂľbe vetett remĂŠnykedĂŠsĂźkre sem. VilĂĄgĂŠletĂźkben Ăşgy tettek, mint a tĂśbbi szegĂŠny ember: ĂŠltek, ahogy lehetett.

***

Lenne összefüggés a Halál érkezése és az Élet beteljesülése között? Tetszetõs fölvetés, de tömeges megvalósulása erõsen kétséges. Már csak azért is, mert legtöbbünk a mások számára is látható nagy célokat nélkülözõ életet él. Az már inkább köznapi, hogy a jól összeszokott párok egyik tagja ha elmegy, a másik hamar követheti. Ha a párkapcsolaton belül domináns fél távozik, alárendelt társa magára marad, vágyódik szokott helyzete iránt, de mivel ezen a világon ezt nem találja, engedelmeskedve a másvilágról megannyi formában érkezõ sürgetésnek, akaratlan is oda tart...
A túlvilági hívás észlelése, értelmezése természetesen lélekfüggõ, de csak az vihog fölötte, aki e jelzéseket fölfogni képtelen. A két világ létezik, összetartozik és ezernyi módon, megannyi szállal át- meg átköti egymást. Halottaink emlékként velünk maradnak, ki miként tovább él körülöttünk, bennünk, olykor már-már zavarón jelen van. Sokan kérik segítségüket, közbenjárásukat az Égi Fejedelemnél, az Angyal jóindulatának elnyeréséhez. Nékem a kérés nagy szégyen, adjon úgy, hogy nem kérem... írja Nagy László kevélyen, de valójában fohász ez is, csak éppen bújócskázik a lelke, mintha lenne gyermeké.
 A tårskÜvetþ halålokban megmutatkozik az emberi szemÊlyisÊg våltozÊkonysågånak korlåta is, amely gyakran nem tågítható oly mÊrtÊkben, mint az Êlethelyzet megkívånnå. Valójåban a mÊlyebb ÜsszefßggÊsek emberi szemnek aligha låthatók, a rÊgi gÜrÜgÜk mindezt a pårkåk, a sorsfonalakat egybefÝzþ Ês szÊtszabdaló asszonyok cselekedeteivel magyaråztåk. S ha meggondolom, hogy Êletßnkben a jelentþs talålkozåsok, a dÜntþ esemÊnyek bekÜvetkezte åltalåban våratlan, elþre nem kalkulålható, rajtunk kívßlålló okok kÜvetkeztÊben tÜrtÊnnek, legfÜljebb utóbb illeszkednek valami sorba - a pårkåk szereplÊse jó magyaråzat.