Felejtsd el a célt! A legtöbb ember szeme elõtt csak egy cél lebeg. (Arnold Schwarzenegger leszek, pornósztár és atomfizikus multimilliomos) Minél távolabbi a cél, annál nagyobb lelki gyötrõdést okoz az embernek. Ahhoz, hogy elérjük a célunkat, komoly erõfeszítéseket kell tennünk, melynek minden perce gyötrõdés lesz. Egy olyan cél után rohanunk, amit lehet el sem érünk vagy nem is tesz majd boldoggá. Ráadásul átrohanunk mindenen és mindenkin, megkeserítve egymás életét.
Ne rohanjunk el a boldogság mellett! Az élet minden pillanatában ott van a boldogság a szemünk elõtt, csak elvakítanak minket céljaink. Vegyük észre ezeket, tanuljuk meg, mi tesz minket boldoggá és kövessük azt. Vegyük észre, mi tesz minket boldogtalanná és kerüljük el azt.
Ne kételkedjünk többé! Kételkedünk magunkban, a jövõben, másokban, saját tudásunkban, mindenben. Nem ismerjük fel saját szükségleteinket, hogy mire vágyik a testünk. Mi jót kap a testünk a cigarettától, az alkoholtól, vagy a drogoktól? Ha egy gyerek elé raknám bármelyiket, hogy próbálja ki és döntse el, hogy kell-e neki vagy sem. A válasz egyhangú "nem" lenne. A kor elõrehaladtával, a szocializáció eredménye, hogy például cigarettával barátkozunk vagy keresünk párt. (Hé szivi, van tüzed?)
A szocializáció, amit a profit irányít, és a józanság szabályoz intézményes keretek között, legtöbbször ártalmas a testünkre. A szocializáció határoz meg minket, és nem saját szükségleteink. Nem csoda, ha folyamatosan kételkedünk és a külvilágból várjuk a választ arra, hogy kik is vagyunk valójában. Szépek vagyunk? Okosak? Sikeresek? Sok kapcsolattal rendelkezünk? Ezek nem a mi kérdéseink. Szeretetre vágyunk, amit megkaphatunk legalább egy embertõl biztosan. Boldogok leszünk-e a sikertõl, vagy attól, mert sok mindent tudunk a világról? Nem, mert arra vágyunk, hogy ezt el is ismerjék, és szép is lenne a világ, ha mindenki csak folyamatosan megtapsolná a másikat.
Határozzuk hát meg magunkat! Hagyjuk, had hajtson ki az a mag a fejünkben, amit folyamatosan eltaposunk, mikor már megint tiszta lappal szeretnénk indulni. Ezt tesszük mindig, mikor új dologba vágunk, vagy új dologra vágyunk; semmi mást csak kételkedünk. Vegyük a fáradságot és ne mérgezzük azt a magot, néha gondozzuk is, és idõvel olyan erõs lesz, hogy nem lesz semmi és senki, aki el tudná tiporni, és ami a legfontosabb, hogy nem kételkedünk többé és akkor elõször lépünk a boldog élet ösvényeire.
,
Szines
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!