Ha azt gondoljuk, hogy a rendelĂľintĂŠzetekben ĂŠs kĂłrhĂĄzakban - egyetlen szĂłval: a szakellĂĄtĂĄsban - dolgozĂłk elutasĂ­tjĂĄk a privatizĂĄciĂłt, akkor nagyot tĂŠvedĂźnk. SzĂł sincs errĂľl. Nem a privatizĂĄciĂłt utasĂ­tjĂĄk el, csak a mĂĄsok, az Ăşgynevezett pĂŠnzĂźgyi befektetĂľk ĂĄltali privatizĂĄciĂłt. Mert a pĂŠnzĂźgyi befektetĂľket kizĂĄrĂłlag lenyĂşlĂłknak vĂŠlik, akĂĄr azok, akĂĄr nem. Dolgoztam annyit az egĂŠszsĂŠgĂźgyben, hogy ezt a helyzetet megĂŠrtsem.

Vagyis, ha frontĂĄttĂśrĂŠst szeretnĂŠnk elĂŠrni az egĂŠszsĂŠgĂźgyi privatizĂĄciĂłban, akkor lehetĂľvĂŠ kellene tenni a szakellĂĄtĂĄsban dolgozĂłk ĂĄltali privatizĂĄciĂłt. Az ilyen ĂĄtalakĂ­tĂĄs kevesebb konfliktussal jĂĄrna, mint azt utĂłbb tapasztalhattuk.

Valami hasonló történt a gyógyszertári privatizáció alkalmával. Nem pénzügyi befektetõk jöttek. Akkor sem, ha késõbben mégis beáramlott a tõke. Jórészt azonban, akkor is szakmai befektetõk révén. És észrevettük? Aligha. Nem ordibáltak a gyógyszerészek, mert nem lépett a tyúkszemükre senki.

TalĂĄn elkĂŠpzelhetetlen hasonlĂł ĂĄtalakĂ­tĂĄsi modell az egĂŠszsĂŠgĂźgyben? Nem hiszem. A szakorvosi kollektĂ­vĂĄk tĂľkeerejĂŠt egyelĂľre nem ismerjĂźk. EgyelĂľre egyetlen ĂŠpkĂŠzlĂĄb pĂŠldĂĄt sem ismerĂźnk. MirĂľl is beszĂŠlĂźnk akkor?

AztĂĄn itt vannak a bankok, amelyek a pĂŠnz igazi mozgatĂłi. Nem Ăşgy kell Ăľket bevonni a folyamatokba, hogy: „na gyertek, itt a lehetĂľsĂŠg". Így legfeljebb azok gondolkodnak, akik semmit sem ĂŠrtenek az egĂŠszsĂŠgĂźgyhĂśz, ĂŠs csak a pĂŠnz nyelvĂŠn ĂŠrtenek.

A bankoknak az egĂŠszsĂŠgĂźgyet privatizĂĄlni akarĂł munkahelyi csoportok, elkĂŠpzelĂŠseire kellene figyelniĂźk. Ezeket a terveket kellene megĂ­tĂŠlniĂźk a kĂśzgazdĂĄsz jĂłzansĂĄgĂĄval. SĂľt, kĂśzĂśs kockĂĄzatot vĂĄllalniuk.

Egy ilyen átalakításnak a hozadéka lenne, hogy a bankok közvetlen közelrõl látnák, mi zajlik, és mi a teendõ. Lassan és fokozatosan betanulnának az egészségügyi gondolkodásba. És sok idõ sem kellene ahhoz, hogy kézbe vegyék a folyamatokat, különösen ott, ahol az üzleti tervek nem váltják be a reményeket.

Egy ilyen megkĂśzelĂ­tĂŠsben az egĂŠszsĂŠgĂźgyi szakellĂĄtĂĄs - nagy valĂłszĂ­nĂťsĂŠggel mondhatĂł - partner lenne. Nem kellene ezt az ĂĄdĂĄz harcot nĂŠznie a mĂŠdiĂĄnak, a lakossĂĄgnak. Viszont az is bizonyos, nem vetĂźlne a gyanĂş ĂĄrnyĂŠka a pĂŠnzĂźgyeket kĂŠzben tartĂłkra, hogy csak "lenyĂşlni" akarnak. BebizonyĂ­thatnĂĄk a munkahelyi csoportok, hogy kĂŠpesek mĂĄskĂŠnt Ăźzemeltetni. KĂŠpesek privĂĄtim gondolkodni. KĂŠpesek sajĂĄt tĂľkĂŠt kockĂĄztatni.

Amit eddig lĂĄthattunk, nem is a pĂŠnztĂľke, sokkal inkĂĄbb a politika telepedett rĂĄ az egĂŠszsĂŠgĂźgyre. Sokkal inkĂĄbb a politika volt az, amely nem engedett semmi olyat, amely nem egyezett nĂŠzeteivel. Lett lĂŠgyen ez a politika jobb- vagy baloldali.

A most elfogadott biztosĂ­tĂĄsi tĂśrvĂŠnynek jĂł hĂĄtszelet adna egy itt javasolt ĂŠrtelmĂť egĂŠszsĂŠgĂźgyi szakellĂĄtĂĄsi privatizĂĄciĂłs mozgĂĄs.

Aki nem hiszi, jĂĄrjon utĂĄna!