|
Ez az õ napjuk, a halottaké, magyarázza egy cigányember. Ma az elhunytakra emlékeznek és egyben a saját jövendõ haláluk felé is tekintenek az emberek, a keresztény-kultúrájú országokban, mondja egy pap.
Töredelmesen megvallva, olykor valóban érzem szüleim, hozzátartozóim égi kezét sorsomon, mintha közben járásuk talán segítene elviselni ezt a nem is mindig elviselhetõ köznapi világot. Kérdem az atyától, Istennek tetszõ cselekedet odaát lévõ szeretteink segítségét kérni, folyvást remélni az égi jótevõk beavatkozását? A pap határozott igennel válaszol. Az egyházra hivatkozik, amelynek egyik s talán nagyobb része a még nem üdvözült, de már az égben várakozó hívek serege, köztük szeretteink. Fohászkodjunk hát hozzájuk bátran, hiszen szüleink, testvéreink, rokonaink, barátaink lelke bizonyára segít földi gondjaink enyhítésében, erõsít meg a tisztelendõ.
Ez az õ napjuk, a halottaké, magyarázza a cigányember, ezért õk ilyenkor kiülnek hozzá a sírhoz, de otthon az asztalnál is bort töltenek a poharába és énekelgetnek neki. Vele vannak, halottjukkal, aki már tudja azt, átment a kapun, aminek mi földiek még elõtte vagyunk. Bizony kedveseim, akik most itt vagyunk, egyszer majd mind elmegyünk, miként illik s való.
Jó lenne addig szeretetben élni, talán békében is. Az égieknek tetszõn.
|
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!