Persze vannak pozitĂ­v tapasztalatok is: ĂĄldozatos orvosok, segĂ­tĂľkĂŠsz nĂľvĂŠrek, zseb nĂŠlkĂźli kĂśpenyek, hogy a hĂĄlapĂŠnzt ne lehessen hova tenni.

Pisi-kaki szag, embertelen kĂśrĂźlmĂŠnyek, kibĂ­rhatatlan atmoszfĂŠra, a nĂľvĂŠrek mogorva szĂłtlansĂĄggal tesznek-vesznek, de nem lehet tudni mit, az orvos nem tudja bevizsgĂĄlni a vĂŠrt, amit be kell adnia, mĂşlt hĂŠten azt hiszem, megĂśltĂŠk az apĂĄmat, de mivel anyĂĄmmal alĂĄĂ­rattĂĄk gyorsan, hogy ugye nem kĂŠr boncolĂĄst, ezĂŠrt nem ĂĄllĂ­tok semmit, mert nem tudnĂĄm bizonyĂ­tani. KĂźlĂśnben sem vagyok rĂĄjuk mĂŠrges, mert mĂŠg Ă­gy is csoda, hogy egyĂĄltalĂĄn valaki dolgozik ilyen kĂśrĂźlmĂŠnyek kĂśzĂśtt. Nagyon lĂĄtszik, hogy az egĂŠsz nem szolgĂĄltatĂĄselvĂť: inkĂĄbb olyan karitatĂ­v intĂŠzmĂŠnynek tĂťnik. Akik ott dolgoznak, kedvesek, mert nem a pĂŠnzĂŠrt csinĂĄljĂĄk (persze vannak kivĂŠtelek).

Áldozatos orvosok a pisi-szagú folyosókon >>