<>
Ma is kitûnik
hatalmas termetével, a kézilabdások közül. Meg más színû trikójával, lévén Õ a
játékvezetõ. Magasabb osztályban pedig, ellenõrzi a játékvezetõket. Bár, már
ingyen villamosozhatna, kerékpárral járja a várost.-
Elõször úszni kezdtem, Cápánál, majd a boldog emlékû
Ricsó bácsinál, Akit az idõsebb szegedieknek nem kell bemutatni. Az úszás
érettségiig elkísért, korosztályomban több megyei bajnoki címet szereztem.
Ekkor már Kovács Iván volt az edzõm, Aki késõbb a kézilabdás koromban is trénerem,
sõt a középiskolában testnevelõ tanárom lett. Még az általánosban elkezdtem
focizni is. Kapusként a Szegedi Honvéd mezítlábas csapatában. Még általánosban
jártam, amikor bekerültem az ifibe, sõt Palotai és Mészáros mögött én lettem a
harmadik számú „portás" a felnõttnél, 54-55-ben, tizenhat évesen. De, hogy ne
legyen egyszerû a dolog, ekkor már kézilabdáztam is, elõször kapus, majd
átlövõként. Pálfi Gyuszinál, a Gutenbergben megyei bajnokságot is nyertünk a
kézilabdában. Ezt a Gépiparival középiskolás szinten is elértük, Kovács
Ivánnal.
-
Mikor voksolt
végleg a kézilabdára?null
- Középiskola vége felé. Elõször az Építõkben, majd a
legendás SZEAC-ban játszottam. Ez utóbbi volt a „nevesebb". A Debreczeni,
Veszelovszki, Visky, Megyeri, Bolemann, Ludányi nevével fémjelzett gárdával,
vasárnap délelõttönként, a Kálvin téri salakos pályán nagyközönség elõtt
játszottuk a meccseinket. Egyszer, egy gólon múlott, hogy nem jutottunk fel, az
újonnan szervezõdõ NB I-be. A Pécsi Dózsa vert meg bennünket egy góllal, így mi
az NB II Nyugati csoportjába kerültünk. A Tatabánya (Kaló Laci, Simó Lajos), a
Gyõri ETÓ, a Gyõri Textiles, a Pécsi Ércbányász és a Honvéd (Széplaki,
Branstetter, Kovács Laci, Fenyõ „Bundzsi", „Adorján Dorka") volt az
ellenfelünk. Sok válogatott megfordult nálunk. Tõlünk csak azért nem került be
senki, mert mindenki továbbtanult, és szép civil karriert futott be. Magam
például villamos mérnök lettem, munka mellett végezve a Mûegyetemet, s a Volán
mérnökeként vonultam nyugdíjba.
-
Meddig sportolt?null
- Hatvannégyben átigazoltam, játékosedzõnek az UTC-be,
majd késõbb csak edzõsködtem. Hatvankilencben végeztem a TF-en az edzõit. A
hetvenes évektõl NB-s játékvezetõ lettem, s huszonkilenc és fél évig fújtam
magasabb osztályban. Nagy karriert nem futottam be, szerencse, pártolók híján.
Azt szoktam volt mondani, Saját erõmbõl nem vittem semmire. Jelenleg játékvezetõi
tanfolyamokon adok elõ. Ellenõrként járom az NB I-es meccseket. Segítem a
feltörekvõ ifjakat, például a Nagy, Túróczi párost próbálom menedzselni.
Megadatott, hogy hivatalos személyként közremûködhettem a nõi junior világ és a
nõi felnõtt Európa bajnokságon. Ezek kitörölhetetlen élményt jelentettek.
-
Van-e folytatója
a pályafutásának?null
-
Kislányom úszó volt, nem is rossz, de hírtelen nõtt
(183 centire), s ezért meg kellett mûteni a gerincét. Ez el is vágta a
sportkarrierjét. Szerencsére az életben sikeres, jelenleg Brüsszelben dolgozik,
a magyar NATO küldöttség munkatársaként. Így magam is sûrûn járok Belgiumba.
2005-04-07 Barok István
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!