A neve összeforrt a
szegedi kézilabdázással. Ötvenhét óta játéka és nevelése, meghatározta a
technikás a sportág helyi irányát. Elhajlásos lövéseirõl ma is legendákat
mesélnek. Sajnos a csípõje is erre ment rá.
- Nyolc
évig vészes vérszegénység miatt tornából fel voltam mentve. Persze ettõl még
focizgattam a srácokkal. A Kõrösyben kezdtem sportolni, Palásty Pali bácsinál,
kosárlabdáztam, atletizáltam és elkezdtük a kezdõleges, kispályás játékot a
Rókusi általános iskola salakpályáján. A Gimnázium elvégzése után válaszút elé
kerültem. Felvettek Moszkvába a Közgazdasági Egyetemre, a Pesti Közgére, meg a
Számviteli fõiskolára. Természetesen ezek után a TF-re jártam. Utolsó két
évemben felnõtt válogatott kerettag lettem, de az ismert okok miatt (56 és
környéke), nem játszottunk hivatalos meccseket. Érdekes módon akkor még nem
volt szervezett magyar bajnokság, csupán az úgynevezett Hat város tornáját
rendezték meg, körbejárva. Én a Budapest válogatottba kezdtem. Egy adalék az
akkori játékról. A Szeged SZEAC néven csupa doktorból állt, Visky Sanyitól,
Veszelovszky Ivánon, Dorotovics Gusztin át, Bolemann Pistáig. Ott játszott a
mai rádiós radnóti laci is. Nagyon szépen adogattak, de ilyen eredménnyel, mint
a Debrecen elleni 3-2, hatvan perc alatt.
- Mikor
került ismét haza?- A TF után
Ördög Matyi bácsi lehozott a Dózsa általános iskolába, majd megalakulásakor
átkerültem az Újszegedi Gimnáziumba, amely késõbb Rózsa Ferenc, majd Csonka
János nevét vette fel, viszont én 58 óta állandó tagja maradtam. Jelenleg én
vagyok az egyetlen aktív alapító tagja az iskolának.
- Mi lett a
játékkal?-
Játszottam a SZEAC-ban, hatvanegyig. Akkor Dr. Bérczi Miskával megalapítottuk
az Elõrét, a mai Pick Szeged elõdjét, három közlekedési vállalat csapataként.
Hetvenig játékos -edzõje voltam a gárdának. Kõvári, Csala, a Kecskeméti fivérek
Hunyadkürti Jancsi fémjelezték ezt az idõszakot. Amikor felkerültünk az NB
I/B-be, abbahagytam, s a csapat felvette a Volán nevet. Az iskolámban és a
Volán ifijében foglalkoztam a fiatalokkal. Olyan neves játékosok kerültek ki a
kezem alól, mint Varga Miska, Hunyadkürty, Lele Ambrus, Tóth Géza, Nohel Józsi,
Árvai Béla, Avar Gyuri, Bárány Zsolt. Bár nem én neveltem õket, de az
iskolánkba járt Kotormán Attila és Buday Dani is. Háromszor nyertünk országos
középiskolás bajnokságot. Egyszer még visszakerültem az elsõ csapathoz,
nyolcvantól-nyolcvanháromig, kis híján bejutottunk a KEK döntõbe, de a Doboj
egy góllal jobbnak bizonyult az elõdöntõben. Viszont rá kellett jönnöm, hogy a
profi edzõség egy másik szakma, nem nekem való.
- Család,
egészség?- Három
szép fiam van, kettõ kézilabdázott egy tornázott. Marci vitte a legtöbbre a
kézilabdában. Az egészségem jó, csak a csípõm kopott el a technikámtól. Kint
vagyok a Pick összes hazai meccsén, és köszönöm jól vagyok, így percekkel a
hetven elõtt.
2004-12-15 Barok István
Az írás elkészülte óta, Marci bácsi betöltötte a hetvenet, s az idén nyáron könnyek között ünnepelte a csapat bajnoki címét a Széchenyi téren.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!