2007. június 19. 
Séta a City-ben - Éjszakák fehérben

A Ligovi sugárúton egyre beljebb jutva egyszer csak egy hatalmas Lenin szobrot látok meg, s hol, hát a Lenin téren! Úgy látszik -morfondírozok magamban, itt még nem minden törtenelmi személyiséget radírozott le a politikai akarat. Kérdezem is orosz utitársamat, õ azonban elég kelletlenül bólogat. Hogy lássa, mennyire tudok az anyanyelvén, megkérdezem, csúcsforgalom van-e, hogy ekkora a dugó vagy ez normális, mire megint csak bólogatás a válasz. Alaposabban szemügyre veszem, hátha a KGB-tõl van, de csak a kora és az öltözete utal erre, érdeklõdése nem. Akkor tovább hallgatok. A city közelít, a közlekedési normák viszont egyre inkább az isztambulihoz válnak hasonlóvá. Autok egymás mögött tömött sorokban, index nélkül keresztül-kasul az autók. Gyalogos életek százai múlnak tizedmásodperceken, szóval inkább a Balkánon mint Európában kezdem érezni magam. S egyszerre rájövök, mi olyan furcsa! Hát az, hogy itt valódi európai meg japán autók sokasága küzd egymással, s összesen két Zsigulit látok a 40 perces út során -azok azonban együtt kitesznek vagy 100 évet. A terepjáróktól kezdve a Mini-Morris-okig minden van itt forgalomban, s nem ám leharcolt veteránok, vadi újak. No, hat ez is óriási változás! S miközben az utca embereit figyelem az autóablak mögül, már a Néva sugárúton, Szentpétervár közepén vagyunk. Szinte mindenütt latinbetûs feliratok, Max Mara, Vanity, Gucci, Mac Donald's, KFC és mindenhol európai hangzású üzletnevek. Van itt kávéház, Kofe-hause felirattal, vagy fagyizó ice-shop-ként hirdetve, s a leggyörûbb ezekben a nevekben, hogy cirilbetûsek! Nagyon jókat mulatok, s egyik-másikat alig tudom kiböngészni, vagy ha ez megtörtént, értelmezni. Gondolom, itt még eltelik néhány év, amíg szabályozni fogják az orosz üzleti névadás szabályait.
De, Szentpetervár valóban szép, kedves és van hangulata! Csomagjaimat lerakva máris a Néva parton vagyok és nézem a széles folyót. Nem csodálom, hogy megannyi orosz lírikust megejtett. Mennyire más az arca így nyáron! Fenséges, mégis bensõséges hangulatot tud kelteni bennem. Az Izsák székesegyház kupolája aranylik a napsugarakban, ahogy visszanézek, a Néva túlpartján pedig karcsún tör az ég kékjébe a Péter-Pál erõd tornya. Mennyire más hangulat mint a Szajna parti! Pedig, írjak az útikönyvek, sok kis hídjával a Néva parti nagyváros Párizst idézi! Én nem így látom! A folyó és a hidak tényleg itt vannak, de a miliõ egészen más! Itt a monumentalitáson, az ámulatba ejtõ gazdagságon van a hangsúly, a hatalom dicsõségérõl szól az épitészet, míg amott a formák könnyedségérõl, a játékosságról és a polgár pénzérõl, kedvtelésérõl és szabadságáról !Én leginkább ezt a különbséget érzékelem.
Sétámat folytatva az Ermitázsig, visszatérek a rakpartról a belvárosba. Elölrõl megcsodálom a Téli Palota küllemét, majd bosszankodom, mert csodálatos elõszobáját most nõtte be egy szabadtéri színpad traverze. Rengeteg itt is az ember, pedig a múzeum már bezárt. Megyek vissza a Néva sugárútra, s közben figyelem az embereket. Szinte mindenki mobillal rohangál, orosz vagy idegen mindegy, s szinte mindenki jólöltözött, legalábbis itt a belvárosban. Az árakat látva csak annyit, a benzin literje 140 forint, de valószínûleg ez az egyetlen olcsó dolog itt. Kenyeret vagy tejet, egyáltalán élelmiszert még nem vásároltam, de ittam egy normál kávézóban presszókávét, 50 rubelért, kb. 350 Ft. Élelmiszerboltba már benéztem jégkrém-ügyben, de az ára nem reális, mert a belvárosban szinte csak éjjel-nappal nyitva tartó üzletek vannak, a rendesnél magasabb árfekvéssel. 
Tetszik viszont, hogy most is sok a zĂśld a City-ben.Sok a park, a fasor ĂŠs a sĂŠtĂĄny. S a kĂśzben megeredt nyĂĄri esĂľben is kellemes a sĂŠta.
VĂĄrom a sĂśtĂŠtedĂŠst, a fĂŠnyeket. RĂĄnĂŠzek az ĂłrĂĄmra, 21.45! Mi van? S akkor leesik, fehĂŠr ĂŠjszakĂĄk! A sokak ĂĄltal megĂŠnekelt fehĂŠr ĂŠjszakĂĄk ideje van mostansĂĄg. Ez tĂŠnyleg fantasztikus! EgĂŠsz ĂŠjjel vilĂĄgos lesz! No, meglesem ĂŠjfĂŠlkor!
Folyt.kov.