2007. június 20. 
Vissza a messzi idĂľkbe

Az ĂŠjszaka valĂłban fehĂŠr! Ha nagyon kellene olvasnom vagy Ă­rnom, akĂĄr azt is megtehetnĂŠm. De inkĂĄbb csak ĂĄllok ĂŠs bĂĄmulom a nappali vilĂĄgossĂĄgot! Az ĂŠjszakai zajok persze, ugyanazok, csak a fĂŠnyek mĂĄsok, ahol ĂŠpp vannak.
Ma dĂŠlelĂľtt elĂŠg borĂşs az idĂľ, indulok tehĂĄt az ErmitĂĄzsba. A teret a mĂĄsik irĂĄnybĂłl kĂśzelĂ­tem meg, hĂĄtha kevĂŠsbĂŠ zavarĂł az a bizonyos szĂ­npadi ĂŠpĂ­tmĂŠny! De nem, ez most is ronda! KiĂĄbrĂĄndĂ­tĂł. SzegĂŠny SĂĄndor, a Nagy, bizonyĂĄra hitte, hogy emlĂŠke fennmarad ĂŠvszĂĄzadokon ĂĄt, de azt nem gondolhatta, hogy az OroszorszĂĄg hĂĄlĂĄjĂĄt kifejezĂľ, ĂŠgbe futĂł emlĂŠkmĂťvet kĂśrbebĂĄstyĂĄzza majd a hĂĄlĂĄtlan utĂłkor holmi fĂŠmrudakkal.
A Teli Palota miliĂľjĂŠt felidĂŠzendĂľ, rokokĂł hĂślgyek ĂŠs urak hĂ­vjĂĄk a turistĂĄkat kĂśzĂśs fotĂłzĂĄsra, nĂŠmi ellenszolgĂĄltatĂĄs fejĂŠben - nem hivatalosan persze! KikerĂźlve Ăľket igyekszem bejutni a kertbe, s onnan a kassza irĂĄnyĂĄba haladni. AmitĂľl fĂŠltem: van sorĂĄllĂĄs! Ami viszont vigasztal, nem akkora mint a VatikĂĄnban vagy a Louvre-nĂĄl. Az ĂşjsĂĄgĂ­rĂł igazolvĂĄnyomat tartva a
kezemben, hĂľsies elszĂĄntsĂĄggal elindulok a hosszĂş sor mellett, hatĂĄrozottan a kassza felĂŠ. AttĂłl tartok, mindjĂĄrt lefĂŠkez a hazai ĂŠs az idegen nĂŠpek hada, de nem, nincs szĂźksĂŠg a lendĂźletre, szabadon haladhatok. A jegypĂŠnztĂĄrnal is elĂľre engednek, s potom 350 rubelĂŠrt mar mehetek is be. Nekem teljesen normĂĄlis a 2500 Ft. kĂśrĂźli jegyĂĄr, csak azt nem tudom, mennyire sok ez a hazai lĂĄtogatĂłknak. Mert meg kell hagyni, sokan jĂśttek mĂĄs vĂĄrosokbĂłl, a tĂŠrsĂŠg mĂĄs orszĂĄgaibĂłl. SzĂĄmomra nagyon szimpatikus, hogy ennyi lĂĄtogatĂł oroszajkĂş.
Bosszant viszont, hogy sehol semmilyen nyelvÝ tåjÊkoztató,  irånyt jelzþ tÊrkÊp vagy iromåny. Mindenki nekilódul a csodålatos lÊpcsþhåznak, fÜl az emeletre. JónÊhånyan vagy jårtak mår itt vagy Êszre sem veszik micsoda pazar helyen jårnak! ElkÊpzelni sem próbåljak, hogy vonultak itt Êvszåzadokkal ezelþtt Ês Êvszåzadokon åt a leghatalmasabb orosz cårok Ês famíliåik. A tortelem alakítói Ês irånyítói. Emberi sorsoknak, orszågok ÊletÊnek, vilågpolitikånak urai. SÝrÝfodrú ruhåk suhogtak itt, szÊpsÊges tekintetek våltottak titkos pillantåsokat, szólt a zene Ês pompa kísÊrt minden mozdulatot.
Visszatérek a jelenbe, s felrémlik a 32 év távlatából az akkor épp remont, felújítás alatt álló Palota és a lépcsõházi festék illata. Õszintén szólva, akkor jobban érdekelt az eltakart építészeti remekeknél a Louvre épp itt vendégeskedõ impresszionista anyaga. Életem legcsodásabb élményeként tartom ma is számon, meg ha többször meg is csodálhattam újra és újra.
A kiállítás bejáratánál többen elbizonytalanodnak, mert csak oroszul van felirat a termek ajtaján, és senkinél nincs térkép. Én biztonsággal megyek elõre és csodálom elõször az olaszokat, flamandokat, hollandokat, belgákat, franciákat és angolokat és néha-néha meg-megállok egy-egy különösen szép lakószobában, a trónus-teremben vagy dolgozó szobában. Nem sorolom a benyomásaimat, a libabõröztetõ esztétikai élményeket. Elég legyen annyi, az Ermitázs tényleg a világ egyik csodája ma is! Három és félórás szemlélõdés után abbahagyom. Megteltem, nem tudok többet befogadni! Legközelebb!
Odakinn kicsit esik, beĂźlĂśk a kerti kĂĄvĂŠzĂłba. ElĂĄll, szinte rĂśgtĂśn kisĂźt a Nap. Az udvaron meg mindig hosszĂş a sor, sok az ember.
FĂŠnykĂŠpezkedĂľk hada a szĂ­nesre festett oroszlĂĄnok kĂľrĂľl, hasonlĂłak a mi teheneinkhez a nagyvĂĄrosokban. Van kĂśztĂźk Leo Klimt-stĂ­lusĂĄban, Leo op-artban, Delft-i porcelĂĄnkĂŠnt ĂŠs persze Leo aranyban. Vajon miĂŠrt ott vannak a legtĂśbben? KĂĄvĂŠ utĂĄn a Bronz Lovas felĂŠ veszem az irĂĄnyt. MegnĂŠzem Ăşjra, megĂŠrdemli. AztĂĄn lerogyok egy padra. TĂŠnyleg elfĂĄradtam.
Foly.kov.