1. lap. �sszesen 3.
 Polner Zoltán: Idõtlen szegedi képek
Itt vagyok teljesen lebĂ©nulva a dolgozĂłszobámban. A helyzet egyszerĂ»en kĂ©ptelensĂ©g, -nem mĂ»ködik az internet! Mint minden jĂł 21. századi ember, nyomban kifordulok magambĂłl. A világgal valĂł kapcsolat hiányában oda a lelki egyensĂşlyom. Magamra maradtam informáciĂłk Ă©s kapcsolatok, szenzáciĂłk Ă©s levelek nĂ©lkĂĽl. Olyan ez, mintha verembe lennĂ©k zárva...Â
Virtuális sötĂ©tzárka.Â
A Nagy TestvĂ©r mindenkori szerzõdĂ©ses ĂgĂ©retei járnak a fejemben. MĂ©ltatlankodásom oka nem más, mint az egyetemessĂ©ghez valĂł kapcsolĂłdásom szorongatĂł kimaradása. MĂ©lysĂ©gesen emberi Ă©rzĂ©s. VĂ©gletes elvesztettsĂ©g Ă©rzete...
Közben, hátul, mélyebb agykérgeim valamelyikében, kis emberke-másom tépelõdik. Negyven - ötven évekkel ezelõtt, a mai technikai világszenzációk, trükkök, mikrochipek és géntechnológiai alkalmazások nélkül milyen volt az élet? Mi volt a kimaradhatatlan mindennapi métely - mondjuk bõ fél évszázada? Az univerzálisra puffadó világ mai egyetemes õrületeinek hiányát vajon miként pótolta a homo sapiens, például itt, e Tisza parti városban?
Akkoriban, amikor mĂ©g egyetlen királyi televĂziĂł fekete-fehĂ©r hĂradĂłja mondta a mondandĂłt - szigorĂş szĂĽnet hĂ©tfõn (vö. demográfiai program), a Szabad EurĂłpa rádiĂł recsegte a zavart másikat (31, 41-es rövidhullám), a közönsĂ©g országos lelkesedĂ©s közepette szavazta a táncdalfesztiválok legjobbjait, (v. ö. Fáj - fáj - fáj) Ă©s ujjongta a foci vĂ©bĂ©k meccseit... Amikor gödörbĂ©li Ă©s nĂ©gycsöcsĂ» kocsmákban mindennapi zsenik Ă©s rajongĂłik, jelentĂ©seket ĂrĂłk Ă©s azok põre alanyai rossz fröccsök Ă©s vizezett sörök mellett, közösen mĂşlatták az idõt ... Amikor a távoli Nyugat folytatĂłlagos válsága elĂ©rhetetlen volt, az itthoni munka pedig kötelessĂ©g Ă©s erĂ©ny... És Hábetler-rokonság irányĂtotta a magyar nĂ©p gazdaságát Ă©s ötölte ki az Ă©pp aktuális ideolĂłgiák irányát.
Nem Ăşgy, mint most - már ami a demokratikusan megválasztott politikai elitĂĽnket illeti.Â
Persze nem igaz, hogy nem volt szĂ©p az akkor... A nõk, - tĂ©len Ă©s nyáron egyaránt. Tiszai partok Ă©les alkonyok Ă©s hajnalok vakĂtásában, szurkolás stadionban, uszodában, zenĂ©k, könyvek, kisebb Ă©s nagyobb valĂłs szenvedĂ©lyeink.
És mindaz, aminek szĂ©pnek kellett lennie. ÉletĂĽnk rengeteg dolgai.Â
Lehet hogy, az Ă©gi, földi, Ă©s internetes kĂ©pernyõk száznyi csatornája - a rĂ©mfilmektõl a lucskos pornográfiáig, - Ă©lõ terrortĂłl kezdve a gombnyomásra futĂł haláljátĂ©kokig, a mindennapi adrenalin szintet beállĂtĂł mĂ©dia rĂ©mĂĽlettõl, globális fenyegetettsĂ©gtõl Ă©s a mindennapi szerzĂ©s szĂĽksĂ©gessĂ©gĂ©t sulykolĂł reklámáradattĂłl nem kábĂtva is lehetett Ă©lni. Mobil telefĂłnia, internetes bankolás, sms, e-mail, iwiw nĂ©lkĂĽl is volt harmĂłnia a kopottas házak között, virágtalan parkokban Ă©s törõdött járdákon?
#
|< Kezdďż˝
< El�z�
1
2
3
K�vetkez� >
Utolsďż˝ >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!