Világszerte olvashatták a napi hírt: Belgrádban elítéltek négy szerb férfit az általuk elkövetett háborús bûnökért.
Történt pedig mindez néhány nappal azelõtt, hogy az Ötös számú vágóhíd, a Macskabölcsõ írója, a mester Kurt Vonnegut eltávozott közülünk.
Nincs velünk többé, akinek igazán volt érzéke az ember abszurditása iránt.
E jegyzet iróniája is az õ tollára kívánkozik.
Végre, valahára, nagysokára, történt már valami ebben a tarthatatlan boszniai ügyben is - sóhajthattak föl a belgrádi hír nyomán a volt Tito állam eseményire figyelmes Európaiak.
A szigorú verdikt ugyanis azt a négy tevékeny fegyverest érintette, akik jól azonosítható módon, felismerhetõek voltak a nevezetes, két évvel ezelõtt nyilvánosságra került amatõr videó felvételen. Az, pedig alaposan megrázta a közeli és messzi környékbelieket. Arcul csapva mind a nagy-szerbiai õrület mágiájában élõ, mind az attól megrettent gondolkodókat - kiváltképp itt, az érzékenyebb idegzetû Közép-, Kelet-Európai határok mentén.
Valójában nem is tudni, a boszniai kivégzések videó dokumentumainak addigi hiánya miért nem okozott mély hányingert világszerte.
A tények ugyanis, mint mondják, makacskodó dolgok. S ezen az sem változtat, hogy egy tömeges bûn emberközelbe kerül, vagy sem.
#
Lám, milyen gyarló az emberi faj - gondolhatjuk magunkban, húsvét idején: ecce homo.
Ez ideig ugyanis mintha nem jutott volna el a médiák szerkesztõinek és fogyasztóinak tudatába a nyolcezer ember halálát okozó, immár hivatalosan is népirtásnak minõsített srebrenicai tömeggyilkosság gyalázata.
A mindennapi bulvár borzalmakon edzõdöttek számára nem voltak elegendõek a boszniai tömegsírok feltárását bemutató képsorok? Felháborodásunkhoz nem volt elégséges a kiásott tetemek során pásztázó képek, a csaknem fölismerhetõ férfi koponyák halmai - homlokuk és tarkójuk mögött, szívük táján az alig rozsdálló gyilkos golyókkal.
Nem volt elegendõ a bûzölgõ sátorról, sátorra járó szerencsétlen hozzátartozók képe sem. Arcukat fertõzéstõl, szagtól alig védõ kendõk takarásában szorgoskodtak szeretteik földi maradványainak szétválogatásán. Hogy bezáruljon számukra az addigi vak remény és megadhassák a számukra a végsõ tisztességet.
A nyomasztó valóságot bármennyire is hitelesen mutatta be riporter, operatõr és szerkesztõ, - az egykori mészárszék dokumentumfilmjei nem hozták lázba a közvéleményt.
A modern ember nyilván nem fogékony a nagy öldöklések drámájára. Pedig mítoszaink másról sem szólnak - távoli és közeli idõben. Trója fölégetése, Karthágó földdel való egyenlõvé tétele, Közép-Amerika indián civilizációinak rituális tömeggyilkosságai, a spanyol inkvizíció máglyái, a világháborús Verdun, vagy Doberdo hullahegyei, netán a Drezda bombázását követõ lángtenger csupán apró mozaikok a mítoszok panorámáján.
Egyik tíz egynéhány éve, a másik néhány száz, vagy ezer éve... - nem nagy különbség.
A gyilkosok arcának közeli képe esetleg jobban lenyûgöz bennünket.
A két évvel ezelõtt felbukkant felvételek kellettek, hogy a világ igazán szembesüljön azzal a mocsokkal, amelyet egy jogosnak harsogott ügy elvakult hívei hajtottak végre?
Emlékeznek? Az amatõr videofelvétel készítõje nem egy tömeg, csupán hat boszniai muzulmán fiatal kivégzését örökítette meg.
Haveri lazasággal. A tájat, a lépteket, az arcokat - milyen érdekes is áldozat s gyilkos arcának egybevetése - és a fegyverek kattogását.
A jelenetet szervesen illeszkedik a szerb belügyi alakulatok által precízen megszervezett tömeggyilkosságok sorozatába.
Ki ne tudná már, e kivégzések a srebrenicai mészárlás részei voltak. Ilyen látszatközönnyel teli, különösebb indulat nélküli jelenetsor volt a többi is. Azok is, amelyeken a résztvevõket nem örökítette meg videó kamera, fényképezõ masina... Akiknek szereplõi egyrészt örök álmukat-, másrészük mindennapi álmaikat alusszák.
Gondtalanul? Az is lehet.
Ezt a négyet azonban - az érintett kivégzõ osztagok hányad részét alkothatják õk? - annak a nemzetnek a bírósága ítéli el, amelyik felszabadította bennük a gyilkolás ösztönét. És mindmáig bújtatja az igazi bûnösöket. A vagány léptû tábornokot, és a többieket, akik e négyet oda küldték.
Kérdések mélye, kútja mélye: volt-e választásuk? Vagy megtagadhatták volna?...
Ne ítélkezzen az, aki nem szorongott még hasonló helyzetbe, hogy megpróbáltathassa önmagát.
#
De van itt más jel és kép - elgondolkozni való e dokumentum fölvételeken. A képeken ugyanis az is jól kitetszik, miként végzi nemes küldetését az érintett szerb - jugoszláviai - belügyi alakulatot megáldó ortodox pópa.
Hát nemes áhítattal, - kérem.
És ennek sem szabad meglepnie senkit. Bevásárló központot, köztéri szobrokat, mozdonyt, hajót, (vagy legutóbb a budapesti új metró alagútjának nekiveselkedõ fúrópajzsot) a teremtõ Isten nevében és rituális áldásával adnak át rendeltetésének számos civilizált országban. Az adott egyházak felkentjei.
Ám nem kevésbé kell tudatunkba vésni azt sem, hogy egy másik transzcendens örökkévaló „egy az igaz isten" szolgálatára korszerû pszichológiai technikák segítségével öngyilkos merénylõket képeznek ki.
A lánglelkû elhivatottak pedig, vakon teljesítik a kapott parancsot. Õk is. Az istennel való egyesülés boldogságának eltökéltségével és tiszta hitében indulnak végsõ küldetésük teljesítésére.
#
A Húsvét ünnepének történelem-elõtti termékenységi/rituális gyilkosságai - áldozatai, majd a kereszténység Krisztus-gyilkosság / feltámadás és megbocsátás mítosza ugyanannak az emberi fajnak a emblematikus tükörképe. Ösztönös szembenézés a könyörtelen démonnal. A pusztító erõvel, amely sokkal több emberben lakozik, mintsem gondolnánk.
Nevezzük gyûlöletnek, - fajtánk legfélelmetesebb sötét erejét.
Szembenézni és megtisztulni - ez a monoteista vallások húsvéti ünnepének küldetése. Szinte genetikailag kódolt szükségletünk ez, - mondhatni része az evolúciónak. Az ember és bûnének feloldhatatlan viszonya.
Mindez teljesen ismeretlen az állatvilágban. Csak nekünk, embereknek van szükségünk rá. Templomi oltárok elõtt, békés családi ünnepeken, magányban és közösségben.
Még akkor is, ha fegyvert kényszerítenek is a kezünkbe.
Ne legyen kétségünk: a célkeresztben önmagunkat látjuk.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!