A JumbĂł nem egyszerĂťen egy kocsma, hanem egy multifunkcionĂĄlis vendĂŠglĂĄtĂł ipari egysĂŠg. Mellette ugyanis egy ugyanilyen nĂŠvre hallgatĂł kifĂľzde is mĂťkĂśdik, ĂŠs a kocsma is kĂŠt rĂŠszre oszlik: egy fĂśldszinti egysĂŠgre ĂŠs a pincĂŠre. Nos, a kifĂľzdĂŠvel most az egyszerĂťsĂŠg kedvĂŠĂŠrt ne foglalkozzunk, ĂŠs a kocsma felsĂľ szintjĂŠt is hanyagoljuk, hiszen nincs ezekben semmi kĂźlĂśnĂśs. Ellenben a pince mĂĄr megĂŠr egy misĂŠt, vagyis inkĂĄbb egy fohĂĄszt. Itt ugyanis sajĂĄtos undorgrund kultĂşra kĂśszĂśn vissza rĂĄnk, amely megĂ­zesĂ­ti a szĂĄnkat, mielĂľtt mĂŠg a pulthoz lĂŠpnĂŠnk.
  A pultos hÜlgy kÜzli, hogy nincs csapolt sÜr, így kÊnytelenek vagyunk egy kÜzismert hazai nedÝt tesztelni, mely ßveges kiszerelÊsben kapható. A kialakult helyzetet megelþzþ csapåskÊnt ÊrtÊkelem, hiszen így nem tudhatja meg az akadÊkoskodó vendÊg, vizeznÊk-e a csapolt sÜrt a kocsmårosok, ha lenne. A Kóstoló Kommandó azonban nem adja fel, Ês felmÊri a tÜmÊnyital kínålatot. Van itt minden, a kóser szilvapålinkåtól a flancos whiskyig, de tårsaim szerint a legtÜbb helyen minden gond nÊlkßl felvizezik ezeket is, így itt sem próbålkozom.
   Az asztalok a kÊsþi Kådår-kort idÊzik, a szÊkek viszont kÊnyelmesek. Talån ezÊrt ßcsÜrÜg itt naphosszat nÊhåny idþs, ÜltÜnyÜs úriember, Ês mered a tÊvÊre, ahol Êppen elþzetest adnak az aznap esti Szßletett felesÊgekbþl. Az iszogató kÜzÜnsÊg zÜme egyÊbkÊnt szintÊn a kÜzÊposztålyból kerßl ki, de azÊrt annak inkåbb az alja van jelen. Låtunk itt biztonsågi þrt, poståst Ês boncmestert egyarånt.
  Miutån kÊnyelembe helyezkedtßnk a tÊvÊ alatt (nehogy låssuk a kÊpernyþt) arról kezdßnk beszÊlgetni, hogy Hajós AlfrÊd mikÊnt szerezhetett aranyÊrmet az 1896-os elsþ újkori olimpiån, amikor mÊg az Osztråk-Magyar Monarchia fÊnykoråt Êlte. Aztån az elsþ sÜr utån abban maradunk, hogy valószínÝleg a kÊt ållamalkotó nemzetnek sajåt olimpiai bizottsåga lehetett, így kßlÜn indulhattak. De mi volt a csehekkel, horvåtokkal, szerbekkel, szlovåkokkal Ês romånokkal? Mire teljes rÊszvÊtßnket fejeztßk ki e nÊpek irånyåba, hogy csak az I. Vilåghåború utån låthattak neki az ÊremgyÝjtÊsnek, mår elfogyott a måsodik kÜr sÜrßnk is.
  Ezt a kÜrt mår Ên ålltam, Ês megbizonyosodhattam arról, hogy az årak baråtsågosak, a sÜr pedig majdnem az ideålis hþfokon gÜrdßl le a torkunkon. Igazi kis oåzis ez a belvåros kellþs kÜzepÊn, ahovå jól esik lehúzódni a zajos våros forgataga elþl, Ês elålmÊlkodni azon, vajon honnan is ez a nÊv? Jumbó, amely szuperszonikus, tehåt jet. Vagy nem?

Szincsok GyÜrgy