A film Csåth GÊza íråsai alapjån kÊszßlt, az idei FilmszemlÊn a legjobb rendezÊs Ês a kßlfÜldi kritikusok díjåt kapta. EnnÊl a hivatalos kÜzlemÊnynÊl sokkal nagyobb vonzerþt jelentett azonban Csåth GÊza (alias Brenner doktor) neve Ês Szåsz Jånos szemÊlye a produkcióban. Csåth szemÊlyÊt mindig is fßlledt misztikum vonta kÜrbe, hiszen Kosztolånyi Dezsþ unokatestvÊrekÊnt sem volt hajlandó beållni az akkori magyar irodalom standardjai kÜzÊ, vagyis teljesen måst írt Ês tett, mint ami egy åtlagos magyar írótól elvårható lett volna a szåzadelþn.
  Hasonló okok miatt izgalmas a rendezõ személye is. Szász János a Wittmann fiúk címû formabontó filmjével berobbant a magyar film élvonalába, ám az ÓPIUM elõtt 10 évig nem készített játékfilmet, hanem tanított az Egyesült Államokban, esetleg színházban rendezett Norvégiában. Nagy volt hát a várakozás, és a jelek szerint érdemes volt ilyen hosszú ideig érlelni a következõ film témáját.
  Nem a tÜrtÊnet a lÊnyeg, hanem kÊt kallódó lÊlek egymåsra talålåsa Ês egyesßlÊse, mÊgis Êrdemes nÊhåny szóban leírni a cselekmÊny kiindulópontjåt. Brenner doktor - akinek a tÜrtÊnet idejÊben mår novellåi jelentek meg - alkotói vålsågban Êrkezik meg a vidÊki elmegyógyintÊzetbe, ahol kollÊgåi gyakorlatilag kÜzÊpkori módszerekkel próbåljåk kezelni a påcienseket. A doktor felvilågosult tudós Ês mÝvÊsz lÊvÊn, megpróbål az akkor újdonsågnak szåmító pszichoanalízis segítsÊgÊvel gyógyítani. Ne feledjßk, 1913-at írunk, Freud módszereit mÊg a legtÜbben nem ismerik, akik pedig igen, tÜbbnyire vitatjåk azok hatÊkonysågåt.
  ApĂĄcĂĄk rĂĄncigĂĄljĂĄk a szellemi fogyatĂŠkos betegeket, szigorĂş tekintetĂť orvosok kĂŠnyszerĂ­tik a pĂĄcienseket arra, hogy mindenfĂŠle ĂľrĂźlt szerkezet segĂ­tsĂŠgĂŠvel prĂłbĂĄljanak „normĂĄlissĂĄ" vĂĄlni. TermĂŠszetesen az az ĂľrĂźlet, hogy ezt a XX. szĂĄzad elejĂŠn elfogadott mĂłdszernek tartjĂĄk. A helyszĂ­n szĂł szerint egy erĂľd, ugyanis a filmet a komĂĄromi erĂľdrendszerben forgattĂĄk, amely tele van kiismerhetetlen alagutakkal ĂŠs hatalmas rĂĄcsos kapukkal.
  Brenner doktor rövidesen különleges új beteget kap, aki girbegurba betûkkel, vaskos könyvekbe írja naplóját. A doktor azonban képtelen írni, ezért ópiummal próbálja stimulálni magát. Klein Gizella azonban arról ír, hogy a gonosz akarja megszerezni a testét, és naponta meg kell küzdenie a benne élõsködõ lénnyel. Az orvos küzd a kíváncsisággal, amely a nõ felé hajtja, de végül rájön, hogy csak a nõben lévõ gonosz termékenyítheti meg a benne szunnyadó alkotóerõt. Miután magáévá teszi a nõt, és úgymond egyesül a gonosszal, Brenner írni kezdi naplóját. Így teljesedik ki az alkotóerõ a gonosz oltárán, így válik sátánivá a mûvészet, melytõl - mint a kispolgárok többsége - az intézetet vezetõ Winter doktor is irtózik. Ettõl a meztelen valóságtól irtózik mindenki, aki nem mer a tapasztalás végsõ határáig eljutni, és ezt a kibékíthetetlen ellentét tagadja mindenki, aki a mûvészetet a hétköznapok logarlécével méricskéli.
  Két végpontból indul a két fõhõs, és egyesülésük törvényszerû. Csáthot csak az alkotás érdekli, nem számít neki, hogy az ópium rövidesen elpusztítja a testét. A kábítószer is csak arra kell, hogy intenzívebben élje át a mindennapjait, de amikor már ez sem segít, akkor jön a gonosz kísértése. És ennek nem szabad ellenállnia, ha újra írni akar. Márpedig akkor, ott semmi más nem számított, csak a produktum, ami olyan világot teremt, amelynek a határai a végtelenbe tolhatók. 

Szincsok GyĂśrgy