Köznapi fohász:
Az õrĂĽlteket nem kalkuláltad Uram! Bocsánat tiszteletlensĂ©gemĂ©rt, de mĂ©gis: számoltál az õrĂĽltekkel? Egyre többen vannak (talán vagyunk) Ă©s mind nagyobb terhet rĂłnak a többiekre. Kezelhetetlen, amĂşgy ártatlan nĂ©pessĂ©g. Gyakran bĂ»ntelen szörnyek. Gondolsz az általuk okozott kárral? Netán Ă©n vagyok hibás, mert Ă©szreveszem õket? Oly egyformák lennĂ©nk szĂned elõtt, hogy mesterkĂ©lt a kĂĽlönbsĂ©g? Uram, kegyeskedjĂ©l segĂteni hĂveidnek. Nyomorult remĂ©nykedõkĂ©nt, egyre csak várjuk a Csodát...
***
Mint levelek szálldosnak a szélben, pedig madarak!
***
Stonhenge egyik tudós mai kutatója mondja, egy faoszlopokból álló labirintra mutatva: a fa jelzi az életet, a mozdulatlan kövek - a halál örökkévalóságát...
***
Valahányszor átmegyek a TakarĂ©ktár utca vĂ©gĂ©n, szinte mindig eszembe jut az 56-os oktĂłberi Ă©lmĂ©ny. Akkor sokakkal egyĂĽtt, Ă©n is ott lapultam a járdán, szorosan az aszfalthoz simulva. Nagyon is megragadĂł Ă©rzĂ©s volt az aszfaltra lapulni, kĂĽlönlegesebb, mint bármely más alkalommal odakerĂĽlni. MegĂ©rtem azoknak az autĂłknak a látványát, amelyek akkor mĂ©g kĂ©pzelhetetlen messzesĂ©gben voltak. Ma ott parkolnak. A tĂĽntetõk... Tán ma is Ăşgy fĂ©lnĂ©nek tõlĂĽk/tõlĂĽnk, mint akkoriban... Erre igazán nem számĂthattam.
(tráser)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!