A politika fölemel, és a veterán közszereplõ mutatja is... kezét egyre magasabbra emeli, fölemel, ismétli, akár az egekig... majd leejt, s felõlük kezed-lábad összetörheted... na de hol marad a mi kutyánk kölke elve, sápítozok! Most, nincs mi kutyánk kölke! Most nincs! Ha túléled a zuhanást (tünést a hatalomból) a meleg fészekbõl, ahol mindenki ügyelt a hajóra, melyben együtt vagytok, szóval, ha túléled, akkor... majd gondolnak veled! Elõbb persze magukkal.
***
Vállvetve csepüljük a várományos fõnöknõt. A közhivatalnok személyes tapasztalatai miatt, én csak emlékeim alapján. Meséli, péntek déli fél 1-kor kapják a parancsot: délután 4-re jelentést kér! És nincs duma, hogy lejárt a munkaidõ, õ a Fõnök! A hivatalnok panaszkodik, néha tercelek én is. Miközben a buszt várjuk, okos arcú, 9-10 éves forma fia hatalmas ütemben nyeli a szendvicset, anyukája elnézõn simítja arcát: edzésen volt. A gyerekember egyszer csak elunja édesanyja panaszait és megszólal: ugyan anyu mit szenvedsz tõle, kihívod az erkélyre és kilököd. Anyuka, mosolygós megértéssel csitítja: gyerekszáj. De a kisfiú nagyon komolyan néz ki a fejébõl, megismétli: kihívod az erkélyre és lelököd. Új nemzedék, új ötletek, mondom enyhítésül. A panaszkodásnak vége, anyukával inkább csak nevetünk, és hallgatunk. Nehogy még komolyan vegyük!
***
Világsértettje, mondja egykori barátjára, alkalmazójára a jogász, akit pályája csúcsán fölhasznált a hirtelen magas polcra került, mára ismét jelentéktelen személy. Csak ámulok, milyen pontos szó: világsértettje... Nevezett két cikluson keresztül uralta munkahelyek ezreit, amikor egyszeriben elõjött a sötétbõl, mára meg eltûnt. Akkoriban mindenki forgott utána, szerette hallgatni nagy terveit, dicsérték latinos mûveltségét, mára meg eltûnt, mint akit a föld nyelt el. A démonok akaratából felhõkbe szállt, s amilyen gyorsan emelkedett, azon mód zuhant alá... Reménytelenül kelet-európaiként fölötlenek bennem a párhuzamos történetek. Hány ilyen nagyember vezette már jobb sorsra méltó hazánkat is... Mind jót akart (nekünk) azután kiderült, saját vízióját követte boldogításunkra... Kész csoda, hogy még mindig remélünk jobb idõket.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!