„Van, aki azt vallja, talán neveltetésénél fogva, nem kell kõzetmintát venni a kõbõl, amivel megdobtak."
Molnár József
Alacsony szürke emberke volt. Viszonylag élesen metszett arcéle szigorúságot jelzett, a dolgokkal szembeni figyelmet és elemzõ készséget tanúsított, ám a szemek rebbenése ennek mintha ellent mondott volna, mert hiszen az ellentét egy emberen belül olyan természetes, mint a vágyak és a képességek közötti diszharmónia, a szenvedély meg a partner vágyai közötti ívek szorongása, avagy az igazság keresésének mélyen gyökerezõ, idegi ösztönei és saját igazságainkkal szembeni ellágyulásunk a fürdõkád melegében...
Mondom, alacsony szürke emberke volt, aki azonban makacsul ragaszkodott ahhoz a vágyához, hogy ne olvadjon be a falvédõ árnyalatai közé. Még akkor sem, ha az elõtér játszó színpadát szüntelen harsányságukkal és papagáj tollazatukban páváskodó, nõkben, adományokban, árulásokban és barátságokban oly gazdagon megszerzett népek uralják, hogy bizony, bizony a valódi szürkék és az õ hegedõseik csak nehezen küzdhetnek ki némi légteret a levegõvételhez.
Halk szavú ember volt, akinek erõlködnie kellett, hogy az a viszonylagos csendet, amelyet jelenléte általában kikényszeríttet társaiból, feltörje, ha fontos, vagy fontosnak vélt mondanivalóját mindenképpen meg akarta osztani velük. Igaz, egy televízióssá lett ember, akibe e szakma olyan lassú eltökéltséggel szívódott bele évtizedes csukló- és helyzet gyakorlatai során, hogy minden megnyilvánulásában csak ezen a lét-szakma szemüvegen át tudta szemlélni a világot, ráadásul ez a szemüveg a tiszta emberek naivitásán át látatja a dolgokat, az bizony könnyen megtéveszthetõ. Mondom, egy televízióssá lett ember minduntalan belekeveredik, vagy megengedõbben: belekeveredhet - a változó folyóba lépõ változatlan ember klasszikus problémájába. Nehéz ugyan, de meg kell értenie, amit képek és hangok felvétele révén a nézõk elé bocsátásával, élete tartalmaként nap, mint nap megvalósít, az se több, se kevesebb - inkább kevesebb - bármely nyomtalanul elenyészõ cselekvésnél, - legyen piaci veszekedés, hazugságaink esélytelensége, embertársaink meggyötrése, vagy éppen menybe menesztése...
Az a televízió, amelyet sokan el kezdtünk megélni, - régen nem az a televízió, amelybõl meg kívánunk élni. Errõl a többszörösen megtapasztalt, s e tapasztalásoktól meggyötört, árulásoktól, pofátlanságtól és sunyiságoktól moslékossá lett szakmában képtelen valóságról egy hosszú búcsúlevelet írt kollégám az interneten.
Mert alacsony szürke emberke volt, és végül úgy döntött, itt hagyja az egész vircsaftot. Mindenek elõtt azt a trágyalevet, amit politika és hatalom teremtett a szegedi televíziózásban a rendszerváltás óta.
És itt hagyta egy végzetesen elegáns gesztussal.
Azért az egyszerû okért, mert aki azt hiszi, hogy ez morális alapon álló szakma, aki azt hiszi, hogy a kommunikációs rendszerek és médiumi képviselõi századunkban bármiféle erkölcsi alapon mûködnek, azok kerüljék messzire az írott és elektronikus médiák szerkesztõségeit.
Nem kérhetõ semmiféle ilyen dolog számon, senkin. Mind a magát álságosan közszolgálatinak nevezõ, mind a nyíltan gátlástalan kereskedelmi média abszolút mentes mindenféle magasztos erkölcsiségtõl ... A fõvárosban és Porlódiában egyaránt.
A naivak pedig kerüljék a farkasok földjét.
Mint ahogy mindazok messzire kerülték már, akik hittek valaha a szólás szabadságában. Bármennyire meglepõ, még a rendszerváltás elõtt, a nyolcvanas években is több esély volt erre, mint mostanság.
Most, mintegy félálomban a személyesen futólag is alig ismert barátomat, Molnár József szegedi televíziós személyiséget, a rendezõt, a szerkesztõt búcsúztatom. Elvbarátomat, aki helyettem is megtörettetett, társamat, akinek sok alkotása gyönyörködtetett.
Az új nyáj kilöki magából a nem odavalókat... Molnár Józsit is kilökõdött. Gyenge volt és makacsul igényes. Kiszolgáltatott. Ezért nem volt menekülési iránya az estéken, amikor egyre reménytelenebbül nézte meredten a zsinagóga homlokzatát.
Az éter hallgatott csillagai között. Mert értelmetlen dolog az éter, a csend, és az üzenet is.
Kõzetmintát venni a kõbõl, amivel megdobnak.
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!