Az egészségbiztosításban kialakult helyzet egyenes következménye annak, hogy parlamentünk és kormányunk mindig az impotens megoldások mellett tört lándzsát. Egyik oldal úgy gondolta, a látszat felügyelet is elegendõ. A másik oldal még ezt a látszat felügyeletet sem tûrte. Így áldásos tevékenységük eredményeként az országos pénztár másfél évtizede az, amit csináltak belõle: pénzosztó hivatal. A hasonló intézménytõl pedig ne várjuk, hogy gazdasági szervezetként mûködik, gondolkodik. Vagyis elsõ lépés a valódi reform útján, ha a pénzosztogató hivatalt felszámolják. Helyette valódi gazdasági szervezetet alakítanak ki, megfelelõ felelõsségi, jog-és hatáskörökkel. Úgy, ahogyan az a társasági törvényben írva vagyon.
Nem kell a pénzosztó hivatalon, számon kérni, miért nincs információs rendszere. Nem volt szükség az információra. Az elabortált számítástechnikai fejlesztés csak konc volt, amin a konclesõk marakodhattak egy jót.
Azon sem kell csodálkozni, hogy tízmillió magyarnak (?) tizenhárommillió TAJ-kártyája van. Elvégre a pénztár adta ki a kártyákat, nem véletlenül kerültek azok a kezekbe. Pontosan tudható volt, kinek van kártyája. Egy nem volt ismert, éppen az aktuális pillanatban, ki fizet járulékot és ki nem. Hogy ez ne derülhessen ki, hála az égnek, szét is választották az ügyeket. A TAJ maradt a pénztárnál, a járulékfizetés pedig átkerült az adóhivatalhoz. Ezzel aztán pont is került az ügy végére. Ha valamit meg szerettek volna tudni a TAJ és a járulékfizetés összefüggésérõl, garantáltan adatvédelmi felszólamlásba torkollott volna a kísérlet.
Azt mondták itt nem biztosítotti, hanem intézményi finanszírozás van. Elõbbi drágább lenne. Az intézményi nem volt drága, ott a türelmes papírra írt kórházi sámános jelentések „elõnyösek" voltak a pénztárnak. Garantáltan a többszörösét fizette ki az egészségbiztosítás annak, amit egyéni finanszírozási módszerrel kifizetett volna.
És persze ugyanez mondható a gyógyszerekkel kapcsolatban is. Azzal az egyszerû megoldással, hogy a beteg kezébe adták volna a számlát, és annak tartalmáért nem csak az egészségügyi szolgáltató, hanem maga a páciens is jótállt volna, számos visszaélést lehetett volna kiszûrni. E kiszûrésre sem az egyik oldal, sem a másik oldal regnálási idõszakában nem került sor.
Nincs mit egymás szemére vetniük a hölgyeknek és uraknak. Össznépi teljesítmény mindez, jobbról és balról. Van tehát mit igyekezniük az oldalaknak, hogy rendbe hozzák az országos egészségbiztosítási szénát. Van egy kazallal e szénából. Hát, hajrá!
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!