Mindünket. Nem csak azokat, akik a Kossuth térre kimenve, egyenesen az új köztársaságot akarják kikiáltani. Megfogadták Antall József, másra szánt mondatát, „Tetszettek volna forradalmat csinálni". Hát most csináltak, volna. Mert az a garázdaság, rombolási vágykiélés aligha mondható forradalomnak, amit a tv-k képernyõirõl egyenesben láthattunk.
Az sem nevezhetõ annak, amit ilyen és olyan, többnyire az irredenta ihletésû nagygyûlésekrõl ismert, zászlók alatt tesznek néhányan. Mert legitim választásokon a parlamenti mandátumok közelébe sem szagolhattak. Ezért aztán nemzetgyûlést költenek maguknak.
Azt sem szeretem, amikor hirtelen jól öltözötté váló jobboldali vezérszónok, cinikusan a a riporter képébe, tehát a képembe nevet, miközben a demokráciára hivatkozik. Mert õ tudja, a külföld nem mosolyogni fog mindazon, amit sikerült itt összekatyvasztani, néhány nap alatt, hanem egyenesen kiröhögi az országot. Láthatólag ez sem sok az ambíciók kiteljesítéséért, amelynek az árát az országgal fizettetné meg. Szerintem pedig, õ maga fizesse meg az árát.
Az sem használ az országnak, ha a köztársaság elnöke, igazi bazsarózsás hevülettel, azonban nagyon is egyoldalúan ítél meg helyzetet. Nem csoda, ha egyszerre csak átjáró házzá válik hivatala. Mert az egyoldalúságot vonzónak tartják azok, akik ebben önmaguk igazolásához keresnek - találnak gyógyírt.
A legfõbb tanulságot azért a miniszterelnöknek kell levonnia a történtekbõl. Valószínûleg örökre megtanulja, hogy kizárólag érzelmeseket mondani mikrofonba, még a saját frakciójával vívott ádáz szócsatában sem ildomos. A legnehezebb pillanatban is tudnia kell önkontrollt tartani, még akkor is, ha egy emelkedettnek szánt percben, az útiköltség térítés pitiánerségével találja magát szemben.
(pétervári)
,
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!